Az Aljafería-palota
A belépő 5 € körül van, és egy jó óra a látogatás. Húsz percre van gyalog a központtól, vagy néhány percre villamossal: ez az egyetlen zaragozai látnivaló, amelyhez ki kell mozdulni az óvárosból, és vitathatatlanul megéri.

A XI. századi iszlám művészet egyetlen nagy emléke, amely Európában fennmaradt, olyan ívekkel, amelyek kétszáz évvel megelőlegezik az Alhambrát. Mit nézz meg, mit építettek hozzá később, és miért kell foglalni.
🎧 A(z) Az Aljafería és a paloták Zaragozája útvonalonAl-Andalusz ilyen messze északon nagyon kevés palotaépítészetet hagyott hátra, és abból a kevésből szinte semmi sem maradt fenn. Ezért kivételes ez az épület: egy XI. században épült mulatópalota, abból az időből, amikor Zaragoza független királyság volt, és amely szinte épen maradt meg, ma pedig a Cortes de Aragónnak ad otthont. Közel ezer év egymást követő funkciói, amilyennel kevés spanyol épület dicsekedhet.
XI. század, Córdoba és Granada között.
Amikor a córdobai kalifátus a XI. század elején felbomlott, az andalúziai félsziget taifa-királyságokra hullott szét, és a zaragozai az egyik leggazdagabb és legműveltebb volt. Ez a palota akkor épült a falakon kívüli mulatórezidenciaként, a szellemi és művészeti kifinomultság rendkívüli időszakában.
Ez a korszak a hiányzó darab a spanyol iszlám művészeten át vezető útvonalak többségében, amelyek rendszerint a córdobai Mezquitától az Alhambráig tartanak, két évszázadot átugorva. Itt van az, ami a kettő között volt, és megmagyarázza, hogyan jutottak el egyiktől a másikig.
Az íveket kell nézni: keresztezett, karéjos, vegyes vonalú ívek, több síkban egymásra rétegezve, amíg olyan áttört rácsokká nem válnak, amelyeknek már semmilyen szerkezeti funkciójuk nincs. Ez a következő lépés ahhoz képest, amit Córdobában csináltak, szinte absztrakt végletig vive, ahol az ív már nem tart, hanem tiszta rajzzá válik.
A Salón Dorado és a medencés udvar a fő darabok, stukkódíszekkel, oszlopfőkkel és árkádsorokkal, amelyek közvetlenül megelőlegezik azt, amit két évszázaddal később Granadában fognak csinálni. Ha ezt az Alhambra előtt látod, az teljesen megváltoztatja, ahogyan azt olvasod.
A belépő 5 € körül van, és egy jó óra a látogatás. Húsz percre van gyalog a központtól, vagy néhány percre villamossal: ez az egyetlen zaragozai látnivaló, amelyhez ki kell mozdulni az óvárosból, és vitathatatlanul megéri.
A központ és az Aljafería közötti úton, a városfal utolsó kapuja, 1809-es becsapódásoktól szétlőtt kváderkövekkel, amelyeket úgy döntöttek, nem javítanak ki. Ez az egyetlen hely, ahol fizikailag megérintheted azt, ami a Sitios idején történt.
Töltsd le az alkalmazást, és fedezd fel Zaragoza városát offline, amikor csak akarod. Járd végig a(z) Az Aljafería és a paloták Zaragozája gyalogos útvonalat egy helyi idegenvezetővel a füledben.
Tudj meg többet a Viavoyról →Az 1118-as keresztény hódítás után az épületet nem rombolták le: az aragóniai királyok palotája lett, akik évszázadokon át használták. Ez a folytonosság tette lehetővé, hogy az andalúziai díszítés fennmaradjon, miközben más helyeken teljesen eltűnt.
A XV. században a Katolikus Királyok egy egész emeletet építettek rá dísztermekkel és kivételes minőségű, festett mudéjar kazettás mennyezettel, a címereikkel és az ismétlődő igával és nyílkötegekkel. Az eredmény egy olyan épület, ahol a XI. és a XV. század függőlegesen él együtt, egyik a másikon.
Aztán jött a hanyatlás. Az inkvizíció székhelye lett, majd katonai laktanya, és végül félig romos állapotba került, az andalúziai díszítést leverték, befalazták vagy leszerelték. A XX. század eleji fényképek felismerhetetlen épületet mutatnak.
A helyreállítás, amely visszaadta régi formáját, hosszú és aprólékos volt, a XX. század második felében zajlott, és egyes pontjait a rekonstrukció mértéke miatt vitatták. Érdemes tudni: nem minden eredeti, amit látsz, bár az általános elv konzervatív volt.
A mai funkció zárja le a történetet. A nyolcvanas évek óta az épület a Cortes de Aragón székhelye, az ülésteremmel és a parlamenti helyiségekkel, amelyeket a falakon belül építettek, egy kortárs épületrészben, amely együtt él a történelmivel.
Ez a döntés szándékos volt, és logikus: valódi hatalmi funkciót adni vissza az épületnek ahelyett, hogy múzeummá alakítanák. Ezer évvel azután, hogy egy taifa-király innen kormányzott, még mindig ez az a hely, ahol erről a területről döntenek.
A gyakorlati következmény az, hogy a látogatást a politikai tevékenység határozza meg. Plenáris ülések napjain korlátozzák a belépést, és a nyitvatartás a parlamenti naptártól függően változik, így előzetesen ellenőrizni nem óvatosság, hanem szükségszerűség.
Azt is érdemes tudni, hogy a Torre del Trovador, az együttes legrégebbi része, amely még a palotánál is korábbi, Verdi „A trubadúr” című operájának adta a nevét, azon a spanyol színdarabon keresztül, amelyen az alapult. Ez egy sokat emlegetett adat, és igaz.
Visszafelé a központba, a város másik nagy udvara: egy XVI. századi reneszánsz udvar, amelyet egy francia régiségkereskedő 1903-ban megvett, darabonként szétszedett és Párizsba vitt, ahol több mint ötven évig volt. Visszakerült, és az El Cosón álló egyik épületben állították fel újra. A belépés ingyenes.
XVI. századi reneszánsz palota kétszintes udvarral és az aragóniai polgári építészetre jellemző nagy faragott fa ereszpárkánnyal. Ma a Diputación (tartományi önkormányzat) kiállítóterme, ingyenes belépéssel: bemész, átvágsz az udvaron, és kijössz.
Az a művészet, amely a független királyságokban született, amelyek akkor jöttek létre, amikor a córdobai kalifátus a XI. század elején felbomlott. Ez a hiányzó darab a spanyol iszlám művészeten át vezető útvonalak többségében, amelyek a córdobai Mezquitától az Alhambráig tartanak, két évszázadot átugorva. Az Aljafería az, ami a kettő között volt.
Mert a több síkban egymásra rétegzett, szerkezeti funkció nélküli áttört rácsokká váló keresztezett és karéjos ívei közvetlenül megelőlegezik azt a nyelvezetet, amely két évszázaddal később Granadában bontakozik ki. Ha előbb ezt látod, az megváltoztatja, ahogyan az Alhambrát olvasod, mert megmagyarázza, honnan ered az, amit ott csodálnak.
Nagyon ajánlott, főleg főszezonban. Az épület a Cortes de Aragón székhelye, és a látogatási idő a parlamenti tevékenységtől függően változik: plenáris ülések napjain korlátozzák a belépést, és vannak zárva tartó napok. Előzetesen ellenőrizni, mielőtt odamész, nem óvatosság, hanem szükségszerűség.
Egy egész emeletet az iszlám palota tetejére, a XV. században, dísztermekkel és kivételes minőségű, festett mudéjar kazettás mennyezettel, címerekkel és az ismétlődő igával és nyílkötegekkel. Az eredmény egy olyan épület, ahol a XI. és a XV. század függőlegesen él együtt, egyik a másikon, anélkül hogy bármelyik eltörölte volna a másikat.
Az épület megjárta az inkvizíciót és a hosszú katonai laktanyakénti használatot, és félig romos állapotba került, az andalúziai díszítést leverték vagy befalazták. A XX. század második felében végzett helyreállítás hosszú és aprólékos volt, de egyes pontjait a rekonstrukció mértéke miatt vitatták. Nem minden eredeti, amit látsz.
Igen. A Torre del Trovador, az együttes legrégebbi része, amely még magánál a palotánál is korábbi, Verdi „A trubadúr” című operájának adta a nevét, Antonio García Gutiérrez „El trovador” című spanyol színdarabján keresztül, amelyen az opera alapul. A torony a látogatás során megtekinthető.
Töltsd le a Viavoyt, és járd be Zaragoza városát offline, amikor csak akarod.
