Ez a XVI. századi reneszánsz udvar több mint ötven évig Párizsban volt, miután egy francia régiségkereskedő kőről kőre megvásárolta, és elvitte. Az ötvenes évek végén tért vissza Zaragozába, és 1980 óta a belváros egyik bankszékházában áll újra összeállítva. Ez Spanyolország egyik legkalandosabb műemléktörténete, és jól végződött.
Egy udvar, amelyet eladtak, és elment
Az udvar egy kereskedelemben meggazdagodott zaragozai kalmár, Gabriel Zaporta házához tartozott, és a XVI. század közepén épült. Az aragóniai reneszánsz kivételes példája, két szint árkádsorral, faragott oszlopokkal és szokatlanul sűrű szobrászati díszítéssel.
A XIX. században az épület tönkrement, és 1903-ban egy francia régiségkereskedő megvette az udvart, darabonként szétszedte, elvitte Párizsba, és ott újra felállította. Az ilyen ügylet akkor teljesen legális és elég gyakori volt: a műemlékeket építőanyagként árulták.
1957-ben egy zaragozai pénzintézet szerezte meg, és megszervezte a hazatérését. A darabok visszakerültek, és a Coso egyik épületében állították össze újra, a belsőt hozzáigazítva. Hosszú helyreállítás után a nyolcvanas években nyílt meg a nagyközönség előtt.
Oszlopokba faragott szerelmi jelenetek
Az alsó galéria oszlopait kell nézni: törzsükön domborművek mesélnek el mitológiai és allegorikus jeleneteket, sok közülük a szerelemhez, a házassághoz és a házastársi hűséghez kapcsolódik.
Ez nem díszítő szeszély: az udvar a megrendelő házasságának összefüggésében épült, és az ikonográfiai program teljes értekezésként működik az egybekelésről, Herkules-alakokkal, udvarlási jelenetekkel és megszemélyesített erényekkel. Az egészet elolvasni időt és türelmet kíván.
A felső galéria ívei közötti mezőkben mellszobros medalionok vannak, az együttest pedig áttört párkánydísz zárja le. A Patio de la Infanta, vagyis az Infánsnő udvara név jóval későbbi: egy későbbi tulajdonosnőtől származik, aki rokonságban állt a királyi családdal, és semmi köze az eredeti programhoz.
Kihagyhatatlan
Több mint ötven évig Párizsban volt
Egy régiségkereskedő 1903-ban megvette és szétszedte. Egy zaragozai intézménynek köszönhetően tért vissza, és egy épületben állították össze újra.
Oszlopok, amelyek mesélnek
Az alsó galéria oszloptörzsei mitológiai jeleneteket mesélnek el a szerelemről és a házasságról: teljes program, nem dísz.
Egy kalmár rendelte meg
Gabriel Zaporta, aki a kereskedelemben gazdagodott meg, a házassága kapcsán. Nem nemes volt, hanem új pénz.
Ingyenes és rejtett
Nincs saját homlokzata, és az utcán semmi sem jelzi. A Coso egyik épületének előcsarnokán át lehet bemenni.
Hogyan illeszkedik a zaragozai látogatásodba
A Cosón van, abban az utcában, amely a római városfal nyomvonalát követve kerüli meg az óvárost, öt percre a Plaza del Pilartól, és nagyon közel a Sástago-palotához, egy másik reneszánsz palotához, kiállításokkal és szabad belépéssel.
Az épület előcsarnokából lehet bejutni, és a belépés ingyenes, de a nyitvatartás a pénzintézeté, tehát szűkös, délben zárva van, és hétvégén korlátozott. Érdemes ellenőrizni.
Tizenöt perces látogatás, amelyről rengetegen nem is tudnak, részben azért, mert nincs saját homlokzata, és az utcáról semmi sem jelzi. Az udvar körül általában időszaki kiállítások is vannak, amelyeket ugyanabból a bejáratból lehet megnézni.
Gyakori kérdések
Az az infánsnő, akiről a nevét kapta, kapcsolatban áll Goyával?
Igen, és gyönyörű kapcsolat ez. Az a házaspár az udvartól távol élt, mert az infáns szerelemből, nem pedig érdekből nősült, és ez a kiváltságaiba került. Ezt a családot pedig nem kisebb személy festette meg, mint Goya, a közeli Fuendetodosban született zseni, egy híres csoportképen és több, csak őt ábrázoló portrén. Így az a nő, aki ennek az udvarnak a nevét adta, még mindig ránk néz minden idők legnagyobb aragóniai festőjének vásznairól.
És miért van annyi szerelmi jelenet az oszlopokba faragva?
Mert a hagyomány szerint nem csupán a gazdagság fitogtatása volt. Gabriel Zaporta az esküvője megünneplésére építtette: ezért szólnak a faragások annyit a szerelemről és a párokról. Így akarta halhatatlanná tenni feleségét és frigyüket az egész város szeme láttára, hogy megmaradjanak akkor is, amikor ők már nem lesznek. És sikerült is neki: évszázadokkal később még mindig az ő szerelmükről beszélünk itt.
