Új székesegyház
A belépő 10 € körül van, a Régi székesegyházzal együtt. Keresd az 1755-ös lisszaboni földrengés nyomát: megrepesztette a tornyot, és tömörré kellett tenni az alapját, ezért ma jóval vaskosabb, mint az eredeti terv előírta.

Két teljes épület különböző korokból, egymáshoz tapadva, közös fallal és egyetlen belépővel. Hol van az űrhajós, mi a Torre del Gallo, és miért éri meg felmenni az Ieronimusra.
🎧 A(z) A két székesegyház és a Tormes-parti Salamanca útvonalonSalamancában nem egy székesegyház van, hanem kettő: egymáshoz tapadnak, közös a faluk, és egyetlen épületként működnek, egyetlen bejárattal. A régi XII. századi román stílusú; az újat 1513-ban kezdték el és 1733-ban fejezték be. Azért maradt meg mindkettő, mert amíg az új épült, a régit tovább használták, és amikor az új elkészült, már senkinek sem volt mersze lebontani a másikat.
Mégpedig szándékosan, nem lemaradásból.
1513-ban kezdték el, amikor a reneszánsz még egy évszázada sem volt jelen Itáliában, és Spanyolországba alig ért el, Salamanca mégis a gótikát választotta. Nem tudatlanságból: ezt a stílust tartották egy székesegyházhoz illőnek, a reneszánszt pedig még a paloták dolgának látták. A tervet Juan Gil de Hontañón készítette, és fia, Rodrigo folytatta.
Az eredmény három jelentős magasságú hajó, rendkívül kidolgozott keresztboltozatokkal, amelyek bordái csillagokat formálva keresztezik egymást, és olyan tágasság, amely más nagy székesegyházak után is lenyűgöz. A kereszthajó feletti tornyot és a harangtornyot már barokk stílusban fejezték be, két évszázaddal a kezdés után.
Az északi homlokzat, a Puerta de Ramosé, az utolsó centiméterig kifaragott platereszk felület, a passió jeleneteivel és olyan sűrű díszítéssel, hogy nehéz megállapodni rajta a tekintetnek. A spanyol XVI. század egyik nagy kapuzata.
Egyik archivoltján pedig ott az űrhajós, szkafanderben, a közelében pedig egy fagylaltot evő sárkány. Nem megmagyarázhatatlan rejtélyek: az 1992-es restaurálás céhes kézjegyei, egy régi szokás szerint, amely lehetővé teszi, hogy öt évszázad múlva is meg lehessen különböztetni, mi az eredeti és mi készült újra.
A belépő 10 € körül van, a Régi székesegyházzal együtt. Keresd az 1755-ös lisszaboni földrengés nyomát: megrepesztette a tornyot, és tömörré kellett tenni az alapját, ezért ma jóval vaskosabb, mint az eredeti terv előírta.

Balra és elég magasan van, és nehéz észrevenni, ha senki sem mutatja meg. A restaurálások kortárs elemmel való szignálásának hagyománya régi és teljesen elfogadott: egy bika a XVI. században, egy űrhajós a XX.-ban.
Töltsd le az alkalmazást, és fedezd fel Salamanca városát offline, amikor csak akarod. Járd végig a(z) A két székesegyház és a Tormes-parti Salamanca gyalogos útvonalat egy helyi idegenvezetővel a füledben.
Tudj meg többet a Viavoyról →Az újból lehet belépni, néhány lépcsőfokon lefelé, és a váltás elképesztő: a késő gótika magasságából és fényéből egy alacsonyabb, sötétebb és sokkal tömörebb térbe kerülsz. Spanyolország egyik legjobb állapotban megmaradt román stílusú székesegyháza.
A fő darab az apszisban van: egy XV. század közepi oltárkép ötvenhárom aranyalapra festett táblával, Nicolás Florentino munkája, amely jelenetről jelenetre elbeszéli Krisztus és Szűz Mária életét. A fennmaradt gótikus festészeti együttesek egyik legteljesebbike.
Fölötte, az apszis félkupoláját borítva, ugyanettől a mestertől egy hatalmas Utolsó ítélet-freskó, a pokol jelentős nyerseséggel ábrázolva. Ha a kettőt együtt nézed – lent a rendezett elbeszélés, fent a figyelmeztetés –, megérted, hogyan kommunikált egy középkori templom olyan emberekkel, akik nem tudtak olvasni.
És ott a Torre del Gallo, a kereszthajó feletti torony, amely kívülről látható. Bordás kupola dobon, két sor ablakkal, kőpikkelyekkel fedve, egyértelműen bizánci hatásra. Legközelebbi rokonai Zamorában és Toróban vannak.
Ez egy útvonal a két székesegyház magasában, amely a falak vastagságában kialakított szolgálati járatokat használja, amelyeket eredetileg az ólomüveg ablakok és a tetők karbantartására terveztek. Szűk folyosókon jársz, karzatokon haladsz át, és olyan magasságból tekintesz le a hajókra, ahonnan soha nem láthatók.
Ez a nézőpont mindent megváltoztat. A keresztboltozatokat közelről látod, bordáikkal és zárókövekkel, az egyik karzatról pedig a régi székesegyház román kori kupoláját olyan szögből láthatod, amely a földről lehetetlen. Utána a tetők fölötti külső teraszokra lépsz ki.
A név Jérôme de Périgord püspöktől ered, az újratelepített Salamanca első püspökétől, a Cid gyóntatójától. A belépő független a székesegyházakétól, nagyjából négy euró, és bő egy óráig tart.
És van egy e tornyokhoz kötődő hagyomány, amely ma is él. Az 1755-ös lisszaboni földrengés megrepesztette a székesegyház tornyát, és meg kellett erősíteni. Azóta minden október 31-én egy helybéli charro népviseletben felmászik a csúcsra, sípon és dobon játszik, és hálát ad, hogy a város kibírta. Mariquelónak hívják.
A kerengő egyik kápolnájában egy középkori sípos orgonát őriznek, Európa legrégebbi, ma is megszólaltatható orgonáinak egyikét. Menj ki a Patio Chicóra, a mögötte lévő kis térre: innen látni legszebben a Torre del Gallót, és ez az óváros egyik legcsendesebb zuga.
Bő egy óra, szakaszokra és pihenőkre osztott lépcsőkkel, így nem folyamatos a felfelé menet. Vannak viszont szűk járatok és néhány magas szakasz: klausztrofóbiával vagy súlyos tériszonnyal nem ajánlott. Legjobb késő délután, amikor a kő izzik.
Az Új székesegyházzal szemben egy sima neoklasszicista épület, óriási ión oszlopos portikusszal, amely zavarba ejt egy olyan városban, amelyet az utolsó centiméterig kifaragtak. Fás, padokkal teli tere az óváros egyik legjobb helye, hogy a nap végén leülj.
Mert amíg az új épült, 1513 és 1733 között, a régit tovább használták istentiszteletre, és amikor az új elkészült, már senkinek sem volt mersze lebontani egy jó állapotú, XII. századi román stílusú épületet. Egymáshoz tapadva, közös fallal maradtak meg, és ma egyetlen együttesként működnek, egyetlen belépővel.
Az Új székesegyházon, a Puerta de Ramos egyik archivoltján, a térre néző homlokzaton, balra és elég magasan. A közelében egy fagylaltot evő sárkány van. Miguel Romero kőfaragó faragta őket az 1992-es restauráláskor, azt a céhes szokást követve, hogy a beavatkozásokat egy kortárs elemmel szignálják.
A Régi székesegyház kereszthajó feletti tornya: bordás kupola dobon, két sor ablakkal, kőpikkelyekkel fedve, egyértelműen bizánci hatásra, amely valószínűleg Aquitánián keresztül érkezett. Legközelebbi rokonai Zamorában és Toróban vannak.
Eléggé, és a fontos látnivalók közül ezt keresik fel a legkevesebben. A két székesegyház magasában vezet végig a falak vastagságában kialakított szolgálati járatokon, közelről mutatja a boltozatokat, a végén pedig a külső teraszokra visz. Külön belépő, nagyjából négy euró, és bő egy órás útvonal.
Minden október 31-én, az 1755-ös lisszaboni földrengés évfordulóján, amely megrepesztette a székesegyház tornyát, egy helybéli charro népviseletben felmászik a csúcsra, sípon és dobon játszik, és hálát ad, hogy az épület és a város kibírta. A hagyomány évtizedekre feledésbe merült, és a hetvenes években élesztették újjá.
Nem, a belépő közös, és mindkettőbe bejutást ad. Amit érdemes eldönteni, az a sorrend: ha előbb az Újba mész be, és utána ereszkedsz le a Régibe, teljes lesz a kontraszt, a késő gótika magasságától és fényétől a XII. századi román stílus tömörségéig és félhomályáig.
Töltsd le a Viavoyt, és járd be Salamanca városát offline, amikor csak akarod.
