Pérez Galdós Házmúzeum
Itt született 1843. május 10-én. Őrzi bútorait, hangszereit és santanderi házának dolgozószobáját, amelyet darabról darabra hoztak át.

Tizenkilenc évesen elment, és szinte soha nem tért vissza, a város mégis mindenütt őrzi. Három megálló, hogy megértsd a Cervantes utáni legfontosabb regényírót.
🎧 A(z) Triana, a színház és Galdós Gran Canariája útvonalonBenito Pérez Galdós 1843-ban született Trianában, 1862-ben Madridba költözött, és a spanyol XIX. század teljes krónikásává vált. A város, amely látta elmenni, még életében róla nevezte el a színházát, szülőházát múzeumként őrzi, és bronzba öntve leültette, az Atlanti-óceánra nézve, amelyen átkelt.
Ebben a belső udvaros, fa erkélyes kanári házban született Galdós 1843. május 10-én, tíz testvér közül a legfiatalabbként. Itt szaladgált, itt olvasta első könyveit, rajzolt és nézte a tengert, és itt élt tizenkilenc éves koráig.
1862-ben hajóra szállt Madrid felé, hivatalosan azért, hogy jogot tanuljon. Az életrajzírók egy másik, regénybe illőbb okot is említenek: szerelmes volt egyik unokatestvérébe, akit otthon „Sisitának” hívtak, és ez a románc egyáltalán nem tetszett a családnak. Az Atlanti-óceánt tenni közéjük tűnt a legjobb gyógymódnak.
Ügyvédként soha nem dolgozott. Madridban megírta a negyvenhat Episodios Nacionalest – egész Spanyolország regényes történetét –, valamint a Fortunata y Jacintát, a Doña Perfectát, a Marianelát és a Misericordiát. A spanyol regényirodalomban csak Cervantes előzi meg.
1912 körül komolyan szóba került a Nobel-díjra, de keresztet vetettek rá: Electra című drámája az egyház hatalma ellen fordult, és befolyásos ellenségeket szerzett neki, akik égen-földön mindent megmozgattak jelölése ellen. 1920-ban halt meg Madridban, szinte vakon, és még mindig diktálva.
Itt született 1843. május 10-én. Őrzi bútorait, hangszereit és santanderi házának dolgozószobáját, amelyet darabról darabra hoztak át.
1890-ben nyitották meg a Traviatával. 1918-ban teljesen leégett, és 1928-ig építették újjá, Néstor festő belső díszítésével.
Töltsd le az alkalmazást, és fedezd fel Las Palmas városát offline, amikor csak akarod. Járd végig a(z) Triana, a színház és Galdós Gran Canariája gyalogos útvonalat egy helyi idegenvezetővel a füledben.
Tudj meg többet a Viavoyról →A Teatro Pérez Galdóst Francisco Jareño y Alarcón tervezte, a munkálatok 1867-től elhúzódtak, és 1890-ben nyitották meg Verdi Traviatájával. Nem ezzel a névvel született: először Teatro Nuevo volt, aztán Teatro Tirso de Molina, és csak 1902-ben nevezték át.
1918. június 28-án egy pusztító tűzvész elpusztította az egész fa belső teret. A homlokzat megtévesztő: ami bent van, az újjáépítés, amelyet 1925 és 1928 között fejezett be Miguel Martín-Fernández de la Torre építész.
És itt van az ékszer: a belső díszítést a testvére, Néstor Martín-Fernández de la Torre festő jegyezte. Az övéi a mennyezet freskói, a szecessziós üvegablakok és a Saint-Saëns-terem vásznai, a színek és a kanári fantázia tobzódása, amely az utcáról nem látszik.
A terem Camille Saint-Saënsről kapta a nevét, a francia zeneszerzőről, aki beleszeretett Gran Canariába, és a két évszázad fordulóján több telet is itt töltött, néha inkognitóban, „Sannois” néven rejtőzve, hogy ne ismerjék fel.
A színház 1928. május 28-án nyílt meg újra az Aidával, és ma is lüktet: minden évben otthont ad a város operafesztiváljának, és 2007-ben ez volt Spanyolország első színháza, amely egyetlen hét alatt színpadra állította Wagner teljes tetralógiáját.
A harmadik megálló Victorio Macho emlékműve, amelyet 1930. szeptember 28-án avattak fel: egy ülő alak, lehajtott fejjel, tekintete a látóhatárba vész. A korabeli krónikások azonnal Rodin Gondolkodójához hasonlították.
A szép részlet a tájolás. Macho azt akarta, hogy Galdós az Atlanti-óceánra nézve üljön, „mint egy világítótorony”, szemben a tengerrel, amelyen az író tizenkilenc évesen átkelt, hogy szinte soha ne térjen vissza.
Évtizedekig a régi mólón állt, pontosan ott, ahol a távozók hajóra szálltak. 1960-ban a San Telmo parkba helyezték át, amely ugyanennek a hajóállomásnak a feltöltésére épült: innen indult útnak kanáriak ezrei Kubába és Venezuelába.
A sétát a Calle Mayor de Triana bejárása teszi teljessé: a polgári város, amelyet Galdós gyerekként ismert, és amely éppen akkor telt meg szecessziós homlokzatokkal, amikor ő Madridban sikert aratott.
Victorio Macho műve, 1930. Ülve néz az Atlanti-óceánra, „mint egy világítótorony”. 1960-ig a régi mólón állt.
A polgári város, amelyet Galdós gyerekként ismert, ma szabadtéri szecessziós múzeum. Emeld fel a tekinteted a kirakatokról.
Egy házban a Calle Canón, Trianában, 1843. május 10-én, tíz testvér közül a legfiatalabbként. Tizenkilenc éves koráig élt ott, amikor 1862-ben hajóra szállt Madrid felé. A ház 1961 óta múzeum, és őrzi bútorait, személyes tárgyait és hangszereit.
Hivatalosan azért, hogy Madridban jogot tanuljon. Az életrajzírók azonban egy másik, regénybe illőbb okot is említenek: az ifjú Benito szerelmes volt egyik unokatestvérébe, akit otthon „Sisitának” hívtak, és ez a románc egyáltalán nem tetszett a családnak. Az Atlanti-óceánt tenni közéjük tűnt a legjobb gyógymódnak. Ügyvédként soha nem dolgozott.
Komolyan szóba került, főleg 1912 körül, de keresztet vetettek rá. Electra című drámája az egyház hatalma ellen fordult, és nagyon befolyásos ellenségeket szerzett neki, akik égen-földön mindent megmozgattak, hogy a díj ne egy nyíltan antiklerikális író kezébe kerüljön. Az ellene folytatott kampány heves és hatékony volt.
Nem. 1890-ben „Teatro Nuevo” néven nyitották meg, aztán „Teatro Tirso de Molina” lett, és csak 1902-ben nevezték át Galdós tiszteletére, aki akkor élt, és az Electra körüli politikai botrány után hírneve csúcsán állt. Színházat egy még élő szerzőről elnevezni a helyi büszkeség kinyilvánítása volt.
A meglepetés a díszítésben rejlik: a mennyezet freskóit, a szecessziós üvegablakokat és a Saint-Saëns-terem vásznait Néstor Martín-Fernández de la Torre festő jegyezte az 1918-as tűzvészt követő újjáépítés során. Ebből semmi sem látszik az utcáról, ezért nagyon megéri vezetett látogatással bemenni.
Camille Saint-Saëns francia zeneszerző miatt, aki beleszeretett Gran Canariába, és a XIX. és a XX. század fordulóján több telet is itt töltött. Néha inkognitóban jött, „Sannois” néven rejtőzve, hogy ne ismerjék fel, a sziget éghajlatát, nyugalmát és fényét keresve.
Mert Victorio Macho szobrász kifejezetten így akarta: hogy Galdós az Atlanti-óceánra nézve üljön, „mint egy világítótorony”, szemben a tengerrel, amelyen az író tizenkilenc évesen átkelt, hogy szinte soha ne térjen vissza. Évtizedekig a szobor a régi mólón állt, pontosan ott, ahol a távozók hajóra szálltak.
Töltsd le a Viavoyt, és járd be Las Palmas városát offline, amikor csak akarod.

Olvass tovább



