Mercado de Vegueta
A Kanári-szigetek legrégebbi piaca, 1856 körülről, folyosókkal körülvett központi udvarral. Vannak standok, ahol tapasozhatsz abból, amit mellettük veszel.

A XVI. században Amerikából hozott burgonyafajták, a hódításnál régebbi pörkölt liszt és kecskesajtok, amelyek szinte el sem hagyják a szigetcsoportot.
🎧 A(z) Vegueta: a székesegyház, Kolumbusz és az alapító negyed útvonalonA kanári konyha egyetlen más spanyol konyhára sem hasonlít, és ennek oka földrajzi: ezek a szigetek évszázadokig közelebb voltak Amerikához, mint az Ibériai-félsziget, és kötelező megállói voltak mindannak, ami átkelt az Atlanti-óceánon. Az eredmény egy olyan éléskamra, amelynek hozzávalói az ország egyetlen más részén sem mindennapiak.
A papas arrugadas (ráncos krumpli) a jelképes fogás: apró, héjában, sok sóval főzött burgonya, addig, amíg a víz elpárolog, és a héj ráncos lesz, és vékony sókéreg borítja. Egészben, héjastul eszik, és mártogatják.
Az érdekes a fajtákban rejlik. A Kanári-szigetek régi burgonyái a XVI. században Amerikából hozott gumókból származnak, és sok közülük eredeti hazájában gyakorlatilag eltűnt: itt még mindig kis parcellákon termesztik őket, olyan nevekkel, mint papa negra, bonita vagy borralla.
A mojók az a két mártás, amely szinte mindent kísér. A piros, vagyis picón szárított paprikával, fokhagymával, köménnyel, olajjal és ecettel készül, és a húshoz meg a krumplihoz jár. A zöld, korianderrel vagy petrezselyemmel, a halat kíséri. Külön tálkában szolgálják fel, és a szabály az, hogy mártogatni kell, nem ráönteni.
A halak közül a vieja a királynő: finom húsú sziklahal, amelyet itt krumplival és mojóval főzve esznek, és a szigetcsoporton kívül gyakorlatilag nem található. Emellett cherne, sama és bocinegro.
A Kanári-szigetek legrégebbi piaca, 1856 körülről, folyosókkal körülvett központi udvarral. Vannak standok, ahol tapasozhatsz abból, amit mellettük veszel.
Töltsd le az alkalmazást, és fedezd fel Las Palmas városát offline, amikor csak akarod. Járd végig a(z) Vegueta: a székesegyház, Kolumbusz és az alapító negyed gyalogos útvonalat egy helyi idegenvezetővel a füledben.
Tudj meg többet a Viavoyról →A gofio finomra őrölt pörkölt gabonaliszt – búzából vagy kukoricából –, és a Kanári-szigetek legrégebbi étele. Az ősi kanáriak, mielőtt bárki megérkezett volna Európából, egy hasonló pörkölt gabonát ettek, amelyet „ahorennek” hívtak. Évezredek óta esszük.
Ezerféleképpen használják: húslevessel összegyúrva, a főzelékre szórva, tejjel vagy banánnal turmixolva, desszertekben. Elsőre zavarba ejt, aztán meglehetősen függőséget okoz. Megrendelni a leggyorsabb módja annak, hogy valami valóban a spanyol hódítás előtti korból származót egyél.
A sajtok a másik nagy fejezet. A kanári sajtok túlnyomórészt kecsketejből készülnek, több szigeten saját eredetvédett megjelöléssel, és frissen, félérett vagy füstölt formában eszik őket. Rendkívül kevés hagyja el a szigetcsoportot.
A ragulevesek közül a rancho canario és a puchero, csicseriborsóval, hússal és zöldséggel. Desszertnek pedig a bienmesabe mandulával és mézzel, és a frangollo, megint csak kukoricából. Mindez megtalálható a Mercado de Veguetában és bármelyik helyi étlapon.
Innivalónak a kanári borok, amelyek kiváló időszakukat élik: vulkáni talajon termesztik őket, és a fajták – listán negro, malvasía, marmajuelo – sehol máshol nem találhatók.
A Mercado de Vegueta az első megálló, reggel: itt látod az egész éléskamrát, és itt ülhetsz le tapasozni abból, amit a szomszédos standnál épp most vettek. Dél után elveszíti a varázsát.
Veguetában és Trianában sűrűn vannak kanári konyhát kínáló éttermek, a Calle Mayorral párhuzamos utcákban és a Plaza de Santa Ana környékén. Ez a minőség és a hangulat legjobb arányát kínáló környék.
Az északi részen a Mercado del Puerto – vasból és üvegből, a La Luz-vár mellett – nagyon élénk gasztronómiai központtá vált, tapasozós standokkal és esténként jó hangulattal.
Las Canterasban pedig a sétány tele van a tengerre néző teraszos éttermekkel. Az első sorban drágábbak az árak, de legalább egyszer megéri vacsorázni, miközben a napot nézed lemenni az Atlanti-óceán fölött.
Egy hasznos megjegyzés: a Kanári-szigeteken az éttermi árak általában valamivel alacsonyabbak, mint a félszigeten, többek között azért, mert az IGIC, a helyi közvetett adó, alacsonyabb a félszigeti áfánál (IVA).
A vele párhuzamos utcákban található a belváros kanári konyhájának legnagyobb sűrűsége, elfogadható árakkal és ráadásként szecessziós homlokzatokkal.
A sétány tele van az Atlanti-óceánra néző teraszokkal. Az első sorban drágábbak az árak, de egyszer megéri naplementében vacsorázni.
Apró, héjában, sok sóval főzött burgonya, addig, amíg a víz elpárolog, és a héj ráncos lesz, és vékony sókéreg borítja. Egészben, héjastul eszik, mojóba mártva. Sok felhasznált fajta a XVI. században Amerikából hozott gumókból származik, amelyek eredeti hazájukban szinte eltűntek.
A piros, vagyis picón mojo szárított paprikával, fokhagymával, köménnyel, olajjal és ecettel készül, és a húst meg a krumplit kíséri. A zöld mojo korianderrel vagy petrezselyemmel készül, és a halhoz jár. Külön tálkában szolgálják fel, és a helyi szabály egyszerű: mártogatni kell, nem az ételre önteni.
Finomra őrölt pörkölt gabonaliszt – búzából vagy kukoricából –, és a Kanári-szigetek legrégebbi étele. Az ősi kanáriak már a hódítás előtt ettek egy hasonló pörkölt gabonát, amelyet „ahorennek” hívtak. Húslevessel összegyúrva, a főzelékre szórva, tejjel vagy banánnal turmixolva és desszertekben fogyasztják.
A vieját, amely a kanári asztal királynője: finom húsú sziklahal, amelyet itt krumplival és mojóval főzve esznek, és a szigetcsoporton kívül gyakorlatilag nem található. Emellett cherne, sama és bocinegro, mind aznapi fogás, ha a part közelében eszel.
Reggel a Mercado de Veguetában, hogy megértsd az éléskamrát, és tapasozz. Leülni a Calle Mayor de Trianával párhuzamos utcákban és a Plaza de Santa Ana környékén érdemes, ahol jó kanári konyhát találsz elfogadható áron. Az északi részen pedig a Mercado del Puerto nagyon élénk gasztronómiai központtá vált.
Nagyon, és kiváló időszakát éli. Vulkáni talajon termesztik, és a fajták – listán negro, malvasía, marmajuelo – a világon sehol máshol nem találhatók. Ez az egyik dolog, amit itt leginkább megéri megkóstolni, mert a szigetcsoporton kívül a forgalmazása még mindig szűkös.
Általában valamivel olcsóbb, mint a félszigeten, többek között azért, mert az IGIC, a helyi közvetett adó, alacsonyabb a félszigeti áfánál (IVA). Las Palmasban ráadásul az éttermek többsége a város lakóinak dolgozik, nem az átutazó turistáknak, kivéve a strand első sorában.
Töltsd le a Viavoyt, és járd be Las Palmas városát offline, amikor csak akarod.

Olvass tovább



