Szerény homlokzat a Velluters negyed egyik jellegtelen utcájában, mögötte pedig annak a céhnek a háza, amely gazdaggá tette Valenciát. Itt irányítottak évszázadokon át a selyemszövő mesterek, abban a negyedben, ahol a szövőszékek álltak — a velluter bársonyszövőt jelent —, és itt őrzik az archívumot, a XVIII. századi kerámiapadlót és a szövőszékeket. Mindazt a gazdagságot, amellyel a Lonjában kereskedtek, szálról szálra ezekben az utcákban állították elő.
Kollégiumi rangú céh
Az épület XV. századi, és a velluterek, vagyis a bársonyszövők céhének székhelye volt, amely 1686-ban elnyerte a Colegio del Arte Mayor de la Seda rangot. Az „Arte Mayor” a legfinomabb és legbonyolultabb selymek mestereit különböztette meg az egyszerűbb munkáktól; a „Colegio” szinte egyetemi rang volt, vizsgáztatási és oklevél-kiadási joggal.
Fénykorában, a XV. és a XVIII. század között Valenciában több ezer szövőszék működött, és selymei fél Európa királyait és oltárait öltöztették. A város nemcsak szőtt: eperfát termesztett, selyemhernyót nevelt és fonalat font, vagyis az egész láncot ellenőrizte.
A vég két fronton érkezett egyszerre. A XIX. század közepén egy pebrina nevű járvány pusztította el a selyemhernyókat egész Európában — olyan súlyos volt, hogy Louis Pasteur személyesen kutatta —, és ugyanakkor a textilipar iparosodása életképtelenné tette a kézi szövőszéket. Néhány évtized alatt kialudt egy ötszáz éves mesterség.
Mi látható odabent
Ami mindenkit meglep, az a padló. A díszemeleten lévő Sala de la Fama termét XVIII. századi valenciai csempe borítja, amely a hírnév allegóriáját ábrázolja, és figyelemre méltó állapotban van. Védőlapon jársz rajta: szó szerint egy festmény a padlón.
A szövőszékes termekben teljes szövőgépeket őriznek, köztük egy működő bársonyszövő széket, valamint a Jacquard-rendszer lyukkártyáit: azokat a kilyuggatott kartoncsíkokat, amelyek a szövet mintáját programozták. Ez a számítógépes programozás közvetlen őse, és az eredeti környezetében látni elég mulatságos.
A múzeum ezenkívül a céh archívumát — vizsgakönyveket, szabályzatokat, mintakönyveket — és egy textilgyűjteményt is őriz. A látogatás rövid, jó egy óra, és Valencia legjobban elmagyarázott látogatásai közé tartozik.
Kihagyhatatlan
A Sala de la Fama padlója
XVIII. századi valenciai csempe egy teljes allegóriával. Egy festmény, amelyen járni lehet.
A Jacquard-lyukkártyák
Kilyuggatott kartonok, amelyek a szövet mintáját programozták: a szoftver közvetlen őse.
A pebrina
A járvány, amely megölte az európai selyemhernyókat. Pasteur kutatta, és véget vetett a mesterségnek.
Velluters
A negyed a velluterekről, a bársonyszövőkről kapta a nevét. A név maga a mesterség.
Hogyan illeszkedik a valenciai látogatásodba
A Velluters negyedben, a szövők negyedében áll, tíz percre a Lonjától és a Mercado Centraltól. Ez az óváros kevésbé turistás része, egyenetlen felújítással, és éppen ezért megéri a sétát.
Az a kombináció ad értelmet mindennek, ha a két épületet ugyanazon a napon nézed meg: itt állították elő a selymet, ott kereskedtek vele. A Lonja e múzeum nélkül egy szép épület; vele együtt megérted, honnan származott a pénz, amelyből felépült.
És egy naptári megjegyzés: a Fallas Ofrendáján, a virágfelajánláson a fallerák ugyanezekkel a mintákkal szőtt selyemruhákat viselnek, és néhány valenciai szövőműhely ma is gyártja őket. A mesterség nem halt ki teljesen: az ünnepnek köszönhetően él tovább.
Gyakori kérdések
Miért „Colegio” és „Arte Mayor”?
Mert nem akármilyen céh volt. Az „Arte Mayor”, vagyis a „nagyobb mesterség” a legfinomabb és legbonyolultabb selymek mesterszövőit különböztette meg, a szakma elitjét a kisebb munkákkal szemben. A „Colegio” pedig az a rang, amelyet II. Károly király adott neki 1686-ban, királyi kiváltsággal saját törvényekkel és saját büszkeséggel rendelkező testületté emelve. Röviden: ez volt a szakma legjobbjainak háza, és azt akarták, hogy ez már az ajtón belépve látsszon.
Mi végzett valójában a valenciai selyemmel?
Annak a csapásnak neve volt: a pebrina, egy betegség, amely magukat a selyemhernyókat támadta meg. És figyeld meg a kapcsolatot: egész Európa számára olyan súlyos volt, hogy nem kisebb személy, mint Louis Pasteur, az oltások embere, éveket töltött a tanulmányozásával, hogy megmentse a francia selyemhernyó-tenyésztést. Valenciában egy parányi mikroba adta meg a kegyelemdöfést azoknak az évszázados szövőszékeknek, amelyek királyokat öltöztettek. Néha nem a hadseregek változtatják meg a történelmet, hanem egy szabad szemmel láthatatlan apró lény.
