A másik kapu, amely túlélte a városfal lebontását, és a kettő közül a nyersebb. Ha a Torres de Serranos volt a nemes arc, ez a katonai: tömörebb, vakabb, zártabb. És van valamije, amit Spanyolországban egyetlen más kapu sem őriz ugyanígy: a homlokzatát Napóleon csapatainak ágyúgolyói lyuggatták át, és a város úgy döntött, hogy soha nem tömi be őket. Két évszázad története, ütésekkel egy falra írva.
A Madrid felé néző kapu
A XV. század közepén építették, fél évszázaddal a Serranos után, Francesc Baldomar, majd Pere Compte, ugyanaz a mester, aki később a Lonját emelte. A város nyugati oldalát zárta le, azt, amely a Madridba és Kasztíliába vezető útra nézett.
A mintát a nápolyi Castel Nuovóról vették, amely akkor az Aragóniai Korona alá tartozott: két hengeres bástyatorony fogja közre az ívet, külső részük tömör, és alig van rajta nyílás. A Serranoshoz képest eltérő szemlélet első pillantásra nyilvánvaló: ott a reprezentáció, itt a védelem.
Ezek is nyitottak maradtak a belső oldalukon, látható lépcsőkkel és szintekkel, ugyanazon taktikai okból. És ezek is túlélték a városfal 1865-ös lebontását, amikor Valencia tizenkét kapuja közül csak ez a kettő maradt meg.
Az 1808-as sebhelyek
A függetlenségi háborúban a francia csapatok bombázták Valenciát, és ez a kapu kapta a közvetlen csapást. A kőben látható lyukak — kerekek, mélyek, az egész külső homlokzaton szétszórva — azoknak a napoknak a tüzérségi becsapódásai.
A város soha nem javította ki őket. Bármelyik későbbi restauráláskor betömhette volna őket, de úgy döntött, hogy nem teszi, és ma ezek az emlékmű legtöbbet emlegetett elemei. Tudatos döntés, hogy a kárt emlékezetként megőrizzék, ami ritka a spanyol örökségvédelemben.
A tornyoknak később meglehetősen kemény életük volt: évszázadokon át börtönként működtek, és a XVIII. században női börtön is volt bennük. Később katonai börtön lett belőlük. Fel lehet menni rájuk, és fentről látszik az egész Carmen negyed, a Turia medre és a túloldalon a modern város.
Kihagyhatatlan
Az ágyúbecsapódások
Francia bombázás 1808-ban. A város úgy döntött, hogy soha nem javítja ki őket, és ma is ott vannak, jól láthatóan.
Nápolyi minta
A nápolyi Castel Nuovóról mintázták, amely akkor az Aragóniai Korona alá tartozott.
Női börtön
A XVIII. században. Előtte és utána közönséges és katonai börtön.
Kettő a tizenkettőből
A városfalnak tizenkét kapuja volt, és 1865-ben lebontották. Csak ez és a Serranos maradt meg.
Hogyan illeszkedik a valenciai látogatásodba
A Carmen negyed nyugati végében állnak, tíz percre a Torres de Serranostól, a negyeden át. A két kapu közötti séta a legjobb módja a Carmen bejárásának: elhaladsz az IVAM, a Centre del Carme és a város legtöbb utcai művészetét felvonultató utcái mellett.
A belépő ugyanannyiba kerül, mint a Serranosé, és vannak ingyenes napok. A feljutás rövidebb és kevésbé zsúfolt: sokan csak a Serranosra mennek fel, és kihagyják ezeket, amelyek kívülről lenyűgözőbbek.
Jó sorrend: délelőtt felmenni a Serranosra, nyugodtan átsétálni a Carmenen, a környéken ebédelni, és naplementekor felmenni a Quartra, amikor a lenyugvó nap teljes erővel süt a lyuggatott homlokzatra, és az ágyúlövések nyomai domborúan kirajzolódnak.
Gyakori kérdések
Ki építette ezeket a másik tornyokat?
Valamivel a Serranos-tornyok után emelték őket, a XV. század közepén, két nagy mester keze alatt: Francesc Baldomar és később Pere Compte, aki a Lonja de la Sedát befejezte. A nápolyi Castel Nuovo ihlette őket, amely akkor az aragóniai korona alatt állt, ezért van ilyen lekerekített alaprajzuk és ilyen olasz erődhangulatuk. Inkább, mint egy szép kaput, egy tömör dugót akartak, amely kibír egy ostromot. És ki is bírták, de még mennyire.
Volt más szerepük is, a kapun kívül?
Igen, és elég kemények. Ezek a tornyok sokáig börtönként működtek; a XVIII. században még női börtön is volt bennük, később pedig katonai fogház. Képzeld el, hogy napokat töltesz bezárva ezek közé a több méter vastag falak közé, és a kő túloldaláról hallod a város életét. A város őrzéséből a foglyok őrzésére váltottak. Ennek a negyednek ez a szokása: semmit sem bontanak le, mindent újrahasznosítanak, és az évszázadok során mesterséget vált.
