Valencia · Látnivalók

Balneario de Las Arenas

Fehér, oszlopsoros homlokzat, klasszikus templom hangulata, előtte a Földközi-tenger. A Balneario de Las Arenas 1898-ban nyílt meg, amikor a tengeri fürdőzés gyakorlatilag orvosi előírásnak számított, és a valenciai előkelő társaság villamossal járt ki fürdőzni, sétálni az oszlopcsarnokok alatt és mutatkozni. Ma luxusszálloda, de a homlokzatát és a gesztusát érintetlenül megőrizte: itt kezdődött a nyaralás, és itt ért véget a halászok negyede.

Amikor a fürdőzés gyógyszer volt

A XIX. század végén a tengeri fürdőt feltételezett gyógyhatásai miatt írták elő, és az egész spanyol partvidék megtelt fürdőházakkal, orvossal, öltözőkabinokkal és szabályozott időbeosztással. Az ember nem szórakozni ment a strandra: fürdőkúrára ment, és ennek megvolt a maga protokollja.

A férfiak és a nők külön fürödtek, különböző részeken, szinte tetőtől talpig befedve, rendkívül hosszú fürdőruhákban, és voltak kerekes kabinok, amelyeket begurítottak a vízbe, hogy a hölgyek úgy mehessenek be, hogy senki ne lássa őket. A kor szemérmessége a strandot a társadalmi mérnöki munka meglehetősen bonyolult rendszerévé alakította.

Az eredeti, 1898-as fürdőház jóval szerényebb volt annál, amit ma látsz. A nagy oszlopos homlokzat 1917 körül készült, Francisco Mora építész munkája, és már egy másik korszakot tükröz: a nyaralásét mint megszilárdult polgári időtöltését és státuszszimbólumét.

A határ két világ között

Ez az épület olyan társadalmi határt jelöl, amelyet gyalog is be lehet járni. Az egyik oldalon a Cabanyal feküdt, a halásznegyed alacsony, csempés házaival és kunyhóival; a másikon a polgárság nyaralóövezete kezdődött, villákkal, éttermekkel és tengerparti sétánnyal.

A két világ ugyanazon a homokon osztozott, anélkül hogy teljesen keveredett volna. A villák és fürdőházak sávja a XIX. század végén született meg a villamos megjelenésével, amely félórányira hozta a strandot a belvárostól, és először teremtette meg azt a modern gondolatot, hogy az ember kedvtelésből megy a tengerhez.

És van még egy réteg, amelyet érdemes ismerni: a polgárháború alatt ezt a környéket a kikötő közelsége miatt bombázták, és a tengerpart a háború utáni években sokat változott. A fürdőház még jócskán a XX. században is fürdőként működött, aztán évtizedekig hanyatlott, mielőtt szállodává alakították.

Kihagyhatatlan

Az 1917-es oszlopsor

Az eredeti, 1898-as fürdőház szerény volt. A nagy klasszikus homlokzat Francisco Mora műve, húsz évvel később.

Fürdés protokoll szerint

Férfiak és nők külön, bokáig érő fürdőruhák és kerekes kabinok, hogy a hölgyek észrevétlenül mehessenek a vízbe.

A társadalmi határ

Az egyik oldalon a halásznegyed, a másikon a nyaralóvillák. Osztoztak a homokon, de nem keveredtek.

A villamos megváltoztatta a strandot

Félórányira hozta a tengert a belvárostól, és feltalálta a kedvtelésből strandra járás modern gondolatát.

Hogyan illeszkedik a valenciai látogatásodba

A tengerparti sétány elején áll, a Cabanyal és a Playa de la Malvarrosa között. Ez az a pont, ahol a negyed véget ér és a strand kezdődik, ezért jól működik az útvonal csuklópontjaként.

A belső tér szálloda, és nem látogatható, de a kertek és a bejárat környéke látszik az utcáról, a homlokzat pedig megér egy megállót. Öt perc elég.

Az a terv ad értelmet ennek az egész környéknek, ha gyalog járod be délről északra: a Cabanyal csempés házaival, a fürdőház, a Malvarrosa, és a végén a Blasco Ibáñez Ház-Múzeum, ahol az író mindezt irodalommá formálta. Negyven perc sík séta, a tengerrel mindig a jobb kezed felől.

Gyakori kérdések

Ez az ünnepélyes épület az eredeti, 1898-as?

Nem egészen, és éppen ezt a részletet tudják kevesen. A fürdő 1898-ban nyílt meg, ez igaz, de szerényebb volt. A nagy oszlopos homlokzat, amelyet nézel, később érkezett, 1917 körül, Francisco Mora építész munkájaként. Vagyis amit látsz, az valójában a második változat, a nagy luxusé, amikor a hely már divatba jött, és fel kellett nőni hozzá. A becsvágy a vendégkörrel együtt nőtt.

És hogyan fürödtek itt akkoriban az emberek?

Olyan szemérmesen, hogy ma mosolyognánk rajta. A férfiak és a nők külön fürödtek, más-más részen, és szinte tetőtől talpig befedve mentek be a vízbe, rendkívül hosszú fürdőruhákban. Még kabinok is voltak, hogy úgy öltözhess át, hogy senki se lásson. Napozásról szó sem volt: néhány perc a hullámokban, csak bizonyos órákban, aztán vissza az árnyékba. Egészen másképp értették a tengert, nem igaz?

Fedezd fel Valencia városát, és hallgasd a saját tempódban

Járd be helyi idegenvezetőkkel, a saját tempódban és offline.

Viavoy alkalmazás

További helyek: Valencia

Virgen de los Desamparados-bazilika

Blasco Ibáñez Házmúzeum

Valenciai katedrális

Centre del Carme Cultura Contemporània

El Miguelete

Santos Juanes-templom