Vas, üveg és színes kerámia: Európa egyik legnagyobb piaca, több mint kétszázötven standdal, fémoszlopok erdeje és üvegkupolák alatt. A Mercado Central 1928-ban nyílt meg, és pontosan a Lonjával szemben áll, szemtől szemben. Ha a Lonja a selymet és a pénzt tisztelte, ez a kertvidéket és a tengert tiszteli. És ma is pontosan arra szolgál, amire építették: itt vásárol Valencia minden nap.
Barcelonában tanult szecesszió
A pályázatot 1910-ben két katalán építész nyerte meg, Alexandre Soler i March és Francesc Guàrdia i Vial, akik a barcelonai modernista iskolában képződtek, és Domènech i Montaner tanítványai voltak. Az építkezés tizennyolc évig tartott, és a piac 1928-ban nyílt meg.
A szerkezet szegecselt vasból és üvegből készült, az ipari forradalom közvetlen gyermeke, és ugyanahhoz az építészeti családhoz tartozik, mint a nagy európai pályaudvarok. Innen ered az az érzés, hogy belépve inkább egy fedett peronon vagy, mint egy piacon.
A kerámia Manisesből való, a szomszédos településről, ahol a középkor óta készítenek csempét és fémes csillogású mázas kerámiát. A párkányokat, a kupolákat és a külső frízeket ez borítja, és ez adja az épületnek azt a ragyogást, amely a nappal együtt változik.
A papagáj, a halcsarnok és a standok
A főkupola tetején, szélkakasként, egy fém papagáj ül. A népi magyarázat valenciai tréfa: a piac az a hely, ahol mindent megbeszélnek, megkérdeznek és elmesélnek, ezért a legfecsegőbb madár koronázza. Harminc méter magasan van, és szinte senki sem keresi.
A halcsarnok kupolája a második darab, amely megér egy megállót: kisebb, nyolcszögletű, saját üvegablakkal, a halas részleget fedi, és más fényt ad, mint a csarnok többi része. Valenciában a halnak külön kupolája van.
A piac több mint nyolcezer négyzetmétert foglal el, és több mint kétszázötven standja van, amivel Európa legnagyobbjai közé tartozik. A gyümölcs- és zöldségrészleg a várost körülvevő kertvidék termékeit árulja, és szezonban vannak olyan dolgok — mandulapalka, sült tök, benicarlói articsóka, igazi narancs —, amelyeket máshol nem találsz ugyanilyen minőségben.
Kihagyhatatlan
A kupola papagája
Papagáj alakú szélkakas az épület csúcsán. Valenciai tréfa: a piac az, ahol beszélgetnek.
A halcsarnok kupolája
Nyolcszögletű, saját üvegablakkal és a többitől eltérő fénnyel. A halnak saját ege van.
Manisesi kerámia
Csempe és fémes csillogású kerámia egy településről, amely a középkor óta készíti.
Több mint kétszázötven stand
Több mint nyolcezer négyzetméter: Európa egyik legnagyobb piaca, és teljes üzemben.
Hogyan illeszkedik a valenciai látogatásodba
A Plaza del Mercadón áll, a Lonjával szemben és a Santos Juanes-templom mellett. Ez a háromszög a valenciai kereskedelem történelmi szíve, és egy délelőtt alatt teljesen bejárható.
Csak délelőtt van nyitva, hétfőtől szombatig, vasárnap zárva. Ez a részlet sok embert meglep: ha az egyetlen szabad napod Valenciában a vasárnap, a piac nem jöhet szóba. Kilenc és kettő között menj.
Enni a piacon belüli pultoknál és egy kóstolózónában lehet, emellett az oldalán van egy gasztronómiai tér is. Sokkal jobb és jóval olcsóbb, mint szinte minden, amit a szemközti tér teraszain felszolgálnak. És ha haza akarsz vinni valamit, a konzervek, fűszerek és turrón részlege bármilyen ajándékot megold.
Gyakori kérdések
Ki tervezte?
Két katalán építész jegyezte, Alexandre Soler és Francesc Guàrdia, akik a barcelonai modernista iskolában, Domènech i Montaner iskolájában tanultak. 1910-ben nyerték meg a pályázatot, és éveken át tartott, mire felépítették. Ezért lengi be ezt a piacot ugyanaz a levegő, mint a barcelonai modernizmust: a vas, az üveg és a színes kerámia nem egy elszigetelt valenciai szeszély, hanem édes unokatestvére annak, amit akkoriban Katalóniában csináltak. Születése szerint katalán épület, szívében ízig-vérig valenciai.
Honnan származik ennyi színes kerámia?
Manisesből, egy Valenciához tapadó kisvárosból, amely évszázadok óta készít csempét és mázas fazekasárut; Paternával együtt a spanyol kerámia egyik bölcsője, amely már a középkor derekán híres volt aranyos lüszterfényéről. Amikor látod a napfényben csillogni ezeket a kupolákat és oromdíszeket, egy egész fazekasváros mesterségét látod egy piac szolgálatában. Itt a kerámia nem kívülről behozott dísz: a föld ipara, amelyet néhány kilométerre égettek ki attól a helytől, ahol állsz.
