Kilépsz a sikátorok labirintusából, és egy nyitott, rendezett tér tárul fel nyírt sövényekkel, narancsfákkal, középen pedig egy fekete vaskereszttel, amely olyan, mintha csipke volna az égen. Ez az a tér, amely az egész negyednek a nevét adja, és két dolgot rejt, amelyről szinte senki sem tud: a kereszt nem idevalósi, és a lábad alatt, valahol a narancsfák között, sírkő és pontos hely nélkül Murillo nyugszik.
A templom, amely már nincs meg
A XIX. század elejéig itt nem tér volt, hanem a Santa Cruz-plébániatemplom, amelyet a zsidónegyed lerombolása után egy egykori zsinagógára építettek. Ebben temették el 1682-ben Bartolomé Esteban Murillót, a legsevillaibb festőt, aki azután halt meg, hogy Cádizban munka közben leesett egy állványról.
A francia megszállás idején, Bonaparte József uralma alatt lebontották a templomot, hogy helyet nyerjenek; ezt a műveletet a város több pontján is megismételték. A templommal együtt eltűnt a sír is: tudjuk, hogy Murillo itt van alattunk, de azt nem, hogy pontosan hol. Egy XX. században elhelyezett emléktábla felidézi a tényt, de a helyet nem tudja megjelölni.
A plébánia nem szűnt meg, hanem elköltözött: ma is működik a Calle Mateos Gagón, egy egykori kolostor templomában, a Giralda felé vezető úton. A név és az istentisztelet néhány utcával arrébb vándorolt; egyedül a festő maradt hátra.
A Cruz de la Cerrajería
A tér közepén álló kovácsoltvas kereszt 1692-ben készült Sebastián Conde lakatosmester keze alatt, és a sevillai kovácsoltvas-művesség egyik csúcsának tartják. Minden csigavonalat kézzel munkáltak meg, ütésről ütésre az üllőn, és a darab olyan finom, hogy messziről olyan, mintha tintával rajzolták volna az égre.
Nem itt született. Több mint két évszázadon át a Calle Sierpes, Sevilla legforgalmasabb és legzajosabb bevásárlóutcájának fő dísze volt, míg a XX. században, a negyed romantikus átalakítása során át nem került erre a frissen parkosított térre. A pletykafészket csendre cserélte.
Az őt körülvevő kert a nyírt puszpángsövényekkel és a csempés padokkal szintén a húszas évek átalakításából való, abból, amely az egész Santa Cruznak a mai hangulatát adta. Díszlet, igen, de olyan díszlet, amely egy évszázada működik.
Kihagyhatatlan
A Cruz de la Cerrajería
1692-es kovácsoltvas, amely két évszázadon át a Calle Sierpes dísze volt, mielőtt ide költözött.
Murillo elveszett sírja
A tér alatt van, pontos hely nélkül, mióta a franciák lebontották a templomot.
A Jardines de Murillo
A tér kijáratánál: árnyék, padok és az Alcázar fala, ingyen és szinte üresen.
A húszas évek kertje
Sövények, csempék és lámpák abból a romantikus átalakításból, amely kitalálta a ma látogatott Santa Cruzt.
Hogyan illeszkedik a sevillai látogatásodba
A tér a negyed természetes kijárata kelet felé. Egyik oldalon a Plaza de Doña Elvirához és a Hospital de los Venerableshez kapcsolódik; a másikon a Jardines de Murillóra nyílik, arra a fasorra, amely az Alcázar falához simulva húzódik, és a belváros legjobb helye, ha ingyen akarsz leülni az árnyékban.
Két percre van a Calle Santa Teresa, ahol a Casa de Murillo, a festő háza áll, és a Plaza de los Refinadores Don Juan Tenorio szobrával: az egész negyed tele van utólag ültetett irodalmi utalásokkal, és ez a legarcátlanabb.
Jó alkalom egy hosszabb megállóra. Innen a székesegyház hét perc gyalog, a Plaza de España pedig tizenöt a Jardines de Murillón át, ami nyáron ennek az útnak a legkellemesebb módja.
Gyakori kérdések
Honnan került ide az a vaskereszt?
Cruz de la Cerrajeríának, vagyis a Lakatosok keresztjének hívják, és 1692-ből való. Mielőtt ide került volna, évszázadokon át a Calle Sierpes ékessége volt, Sevilla legnyüzsgőbb utcájáé, a kereskedelmi negyed szívében. Már a XX. században hozták erre a térre, amikor a negyedet felújították, és megkapta azt a romantikus arcot, amelyet most látsz. Figyeld meg a vasat: minden kanyarulatát kézzel kovácsolták, ütésről ütésre a kohóban, ezért egyik sem pontosan ugyanolyan, mint a másik.
Létezik még a Santa Cruz plébánia?
Igen, bár el kellett költöznie. Amikor Joseph Bonaparte uralkodása alatt lebontották a régi templomot, a Santa Cruz plébánia átköltözött egy közeli egykori kolostor templomába, a Mateos Gago utcába, a Giralda felé vezető úton. Ott miséznek ma is. Vagyis a név és a hit néhány utcával arrébb vándorolt; csak az maradt itt, ezek alatt a narancsfák alatt, amit nem lehetett elmozdítani.
