Pálmák, narancsfák, padok és középen egy bronz király lóháton. A Plaza Nueva Sevilla belvárosának nagy, tágas szalonja, az a hely, ahol a város összegyűlik, ha van mit ünnepelni, és ahol az óvárost felfűző villamos is áthalad. A neve szó szerinti: a XIX. században nyitották meg egy óriási kolostor, a San Francisco-kolostor telkén, amely ezt az egész háztömböt elfoglalta, és amelyet azért bontottak le, hogy levegőt ajándékozzanak egy városnak, amelynek nem volt.
A kolostor, amely ezt a háztömböt elfoglalta
A Casa Grande de San Francisco évszázadokon át Sevilla legnagyobb kolostora volt, több kerengővel, kertekkel, templommal és több száz fős szerzetesközösséggel. Elfoglalta mindazt, ami ma a tér, és a szomszédos utcák jó részét is, homlokzata pedig a szomszédos Plaza de San Franciscóra nézett, ahol a városháza áll.
A XIX. századi egyházi vagyonelkobzások kiürítették, egy tűz megrongálta, és a városháza úgy döntött, hogy lebontja, hogy közteret nyisson. Ez is egyike volt azoknak a városrendezési műveleteknek, amelyek ma örökségvédelmi botránynak tűnnének, akkor viszont haladásként élték meg őket: pontosan ugyanaz az érvelés, amely elsöpörte a városfalakat és a Caños de Carmonát.
A tér évtizedekig nem nyerte el a végleges formáját. Az éppen hatalmon lévő rendszer szerint többször nevet változtatott – de la Infanta, de San Fernando, de la República –, mígnem a legegyszerűbbnél maradt. Mai arculata, a világos burkolattal és a pálmasorokkal, egy e század eleji felújításból származik.
III. Ferdinánd, a négy nyelv szentje
A középen álló lovas szobor III. Ferdinándot ábrázolja, a kasztíliai királyt, aki 1248-ban elfoglalta Sevillát, és akit az egyház 1671-ben szentté avatott. A város számára nem egy király a sok közül: ő San Fernando, a védőszentje, és teste egy ezüst urnában nyugszik a székesegyház Capilla Realjában, ahol évente többször közszemlére teszik.
Az a részlet, amelyért érdemes elmenni, abban a sírban van, nem itt: a sírfelirat négy nyelven szól – latinul, kasztíliaiul, arabul és héberül. A XIII. század derekán a hódító sírja elismeri, hogy a várost egyszerre építették a keresztények, a muszlimok és a zsidók.
A szobor 1924-ből való, talapzatán a hódításhoz kötődő alakok láthatók. Ugyanabban a lendületben emelték, amely Sevillának a Plaza de Españát és mai arculatának jó részét adta: az 1929-es Ibero-amerikai Kiállítást megelőző években, amikor a város a nagyközönség kedvéért teljesen újra feltalálta magát.
Kihagyhatatlan
Az eltűnt kolostor
A Casa Grande de San Francisco az egész háztömböt elfoglalta. A XIX. század levegőre cserélte.
San Fernando lóháton
A király, aki 1248-ban elfoglalta a várost, 1671-ben szentté avatták, és azóta Sevilla védőszentje.
A négynyelvű sírfelirat
Latin, kasztíliai, arab és héber nyelven a hódító sírján, a székesegyházban.
A villamos végállomása
Itt ér véget a MetroCentro: a legpraktikusabb pont a nap kezdéséhez vagy befejezéséhez.
Hogyan illeszkedik a sevillai látogatásodba
Ez a történelmi belváros közlekedési csomópontja: itt ér véget a MetroCentro villamos, amely az Archivo General de Indias mellett elhaladva lemegy a Puerta de Jerezig és San Bernardóig, és innen indul vagy itt halad át a városi buszvonalak jó része.
Kényelmes kiindulópont is. A Calle Sierpes az északkeleti sarokból indul, a Magdalena-templom öt percre van, a székesegyház hétre, a Plaza de Toros de la Real Maestranza pedig nyolcra, a folyó felé lefelé.
Egy naptári megjegyzés: ez a tér a sportünneplések, a karácsonyi koncertek és a város tömegrendezvényeinek jó részének szokásos helyszíne. Ha épp egybeesel valamelyikkel, ne próbálj átvágni rajta; kerüld meg a Calle Barcelona felől.
Gyakori kérdések
Miért tiszteli Sevilla annyira ezt a királyt?
Mert nekünk ő nem csak király: szent. Az Egyház 1671-ben avatta szentté III. Ferdinándot, évszázadokkal a halála után, és azóta ő San Fernando, a város védőszentje. A teste a székesegyházban nyugszik, és azt mesélik, hogy meglepően sokáig ép maradt, ami táplálta a szentség hírét. Minden májusban kihozzák, hogy mi, sevillaiak láthassuk. Az a bronz lovas, aki a teret uralja, nem dísz: az az ember, akihez a város imádkozik.
Van valami egyedülálló a sírjában?
Igen, és szerintem ez egész Sevilla legszebb tanulsága. A székesegyházbeli sírján a sírfelirat négy nyelven áll: latinul, kasztíliaiul, arabul és héberül. Annak elismerése ez, hogy ezt a várost egyszerre építették keresztények, muszlimok és zsidók, és hogy a király ezt tudta. Az az uralkodó, aki fegyverrel hódította meg, mégis azt akarta, hogy minden lakója nyelvén emlékezzenek rá. Kevés kő mond ennyit ilyen kevés szóval.
