Kívülről vörös tégla, egyszerűség és egy égre rajzolódó harangfal: semmit sem ígérő homlokzat. Belül Sevilla egyik legteljesebb barokk együttese rejlik, és a város legjobb helye annak megértésére, mi volt a sevillai XVII. század, amikor ez Európa leggazdagabb városa volt, és a festők darabbérben dolgoztak. 1675-ben alapították idős és szegény papok otthonaként (őket nevezték venerables, vagyis tiszteletreméltó atyák néven), ma pedig a Centro Velázquez működik benne.
Otthon öreg papoknak
A kezdeményező Justino de Neve volt, a székesegyház kanonokja, tehetős ember és kora egyik nagy mecénása. Az épületet Juan Domínguez és főként Leonardo de Figueroa emelte, annak az építészdinasztiának a feje, amely meghatározta a sevillai barokkot: látszó tégla, csempe, gipsz és egy nagyon helyi módja annak, hogy olcsó anyagokból, rengeteg szakértelemmel építészetet teremtsenek.
A központi udvar a legötletesebb darab. Mélyebbre süllyesztették, a szökőkút egyfajta lépcsőzetes tál alján áll, és ez nem szeszély: összegyűjti és egy helyre tereli az esővizet, ami korántsem csekélység egy olyan városban, ahol fél évig egy felhőt sem látni. Az udvar formája szó szerint vízgazdálkodási rendszer.
Az intézmény jócskán a XX. századig papi otthonként működött. 1991 óta a Fundación Focus kezeli, amely helyreállította az együttest, és kulturális térként nyitotta meg, ezért lehet ma belépni egy olyan épületbe, amelyet arra terveztek, hogy senkit se fogadjon.
Mit nézz meg odabent
A templom a leglátványosabb. A boltozatokat Juan de Valdés Leal és fia, Lucas Valdés festette, a sekrestye pedig a barokk illuzionizmus gyakorlata: perspektivikusan festett kupola, amely a mennyezetet több méterrel magasabbnak láttatja. Állj a padlón megjelölt pontra, hogy lásd működni; bármely más helyről a hatás megtörik.
A Centro Velázquez a felső termekben kapott helyet, és a sevillai festő, valamint köre műveit gyűjti egybe. A darab, amelyet az alapítvány 2007-ben vásárolt meg, és amely bejárta a világsajtót, a Szent Rufina, egy trianai fazekasnő, aki a város védőszentje lett, egy még fiatal Velázquez ecsetjéből. Itt látni, ötszáz méterre attól a helytől, ahol született, megvan a maga varázsa.
Hiányzik viszont az, aminek a ház középpontjának kellene lennie: a Venerables Szeplőtelen Fogantatása, amelyet Murillo Justino de Neve megbízásából éppen ennek az épületnek festett. Soult marsall hadizsákmányként vitte el a francia megszállás idején, és ma a Museo del Pradóban függ. A terem, ahol volt, ma is megvan, az üres helyével.
Kihagyhatatlan
A süllyesztett udvar
A szökőkút egy lépcsőzetes tál alján áll. Nem esztétika: esővízgyűjtés.
Valdés Leal sekrestyéje
Perspektivikusan festett kupola, amely csak a padlón megjelölt pontról működik.
Velázquez Szent Rufinája
Szentté lett trianai fazekasnő, egy fiatal Velázquez festményén, ötszáz méterre a házától.
A Szeplőtelen Fogantatás hűlt helye
Murillo ennek a háznak festette. Soult elvitte, ma a Pradóban van; a fal itt maradt.
Hogyan illeszkedik a sevillai látogatásodba
A Santa Cruz negyed szívében áll, egy percre a Plaza de Doña Elvirától és ötre a székesegyháztól. Ez a belső látogatás egészíti ki a legjobban a negyedbeli sétát, és többnyire üres akkor is, amikor kint az utcákon nem lehet elférni.
Ha érdekel Valdés Leal, a kötelező folytatás a Hospital de la Santa Caridad, tíz percre, ahol a halálról és a hiúságról szóló két nagy vászna van. A két barokk kórház egy napon megnézve ugyanazt a történetet meséli el két ellentétes vérmérséklet felől.
Számolj egy jó órával. És ne hagyd ki a díszlépcsőt meg a második udvart: a legtöbben bemennek, megnézik a templomot, és távoznak, így éppen azt a részt hagyják ki, amely megmutatja, hogyan élt itt egy nyugalmazott pap 1700-ban.
Gyakori kérdések
Van ennek köze Murillóhoz?
De mennyire. A kanonok, aki az építkezést elindította, Murillo nagy barátja és pártfogója volt, és több vásznat is rendelt a festőtől éppen ebbe a házba. A leghíresebb egy Szeplőtelen Fogantatás, amelyet ma úgy neveznek: „de los Venerables”. Fájó szívvel mondom, hogy „ma”, mert a francia megszállás idején Soult marsall hadizsákmányként elvitte ezt és más festményeket is; ez a Szeplőtelen Fogantatás végül a Prado Múzeumba került, ahol ma is van. Itt csak az üres hely és a történet maradt.
És melyik Velázquez látható odabent?
A Centro Velázquez a legegyetemesebb sevillai alkotó kincseit őrzi. A leghíresebb a „Szent Rufina”, egy sevillai fazekas szent képe, amelyet a házat gondozó alapítvány 2007-ben egy spanyol festményért addig sosem fizetett rekordösszegért vásárolt meg. Itt látni, abban a városban, ahol Velázquez született és festeni tanult, libabőrös élmény. Ez azon dolgok egyike, amelyek egymagukban megérik, hogy átlépj azon a szerény téglakapun.
Ki festette a boltozatot?
Juan de Valdés Leal, a sevillai barokk egyik nagy alakja, aki a drámai, sőt a hátborzongató iránti vonzalmáról volt híres. Az ő művei a közeli Hospital de la Caridadban az a két rettenetes festmény a halálról és a hiúságról, amelyektől eláll a lélegzet. Itt a fiával, Lucasszal együtt színekkel töltötte meg a boltozatokat. Murillo ellentéte volt: ahol az egyik édességet és utcagyerekeket festett, a másik csontokat és igazságot.
