Ez Triana nappalija: itt ér véget a híd, itt állnak meg a buszok, itt találkozik a negyed önmagával a nap minden órájában. Pálmák, néhány bronzszobor, a piacra be- és onnan kijáró emberek, a háttérben pedig a folyó. A név nem díszítés: az altozano kis magaslatot jelent, és ez az enyhe kiemelkedés volt az a terület, amelyet a legkésőbb öntött el a víz, amikor a Guadalquivir kilépett a medréből. Triana a köré a pont köré szerveződött, amelyet nem öntött el az árvíz.
A negyed, amely a folyóval harcolt
Triana a víz túloldalán nőtt fel hajós- és fazekas-külvárosként, saját élettel és olyan erős identitással, hogy lakói évszázadokon át úgy mondták: „Sevillába menni”, amikor átkeltek a hídon. Ez volt a keramikusok, a hajósok, a halászok, később pedig a város cigány családjai jelentős részének negyede.
A folyó újra meg újra lesújtott rá. A történelmi árvizek elárasztották a földszintes házakat, és arra kényszerítették a lakókat, hogy az egész negyedet újjáépítsék; egyes régi homlokzatokon még ma is látszanak az áradások nyomai. Az Altozano tovább maradt száraz, és ezért lett a külváros találkozóhelye és közigazgatási szíve.
A megoldás a XX. században érkezett, óriási mérnöki munkákkal: levágták a kanyarulatokat, elterelték az élő medret, a Triana mellett elfolyó szakasz pedig szabályozott medencévé vált. A nyugodt víz, amelyet ma látsz, annak az eredménye, hogy megszelídítettek egy folyót, amely néhány évente felfalta a negyedet.
A két bronzszobor, és amit elmesélnek
Az egyik Juan Belmonte emlékműve; az itt született torreádor a XX. század elején megváltoztatta a bikaviadalt: ő kezdett mozdulatlanul állva küzdeni, a bika területére lépve, amikor az volt a szokás, hogy mozogni kell. Karcsú alakja, a jellegzetes előreugró állával, amely összetéveszthetetlenné tette, a negyed felé néz.
A másik a Monumento al Arte Flamenco, tisztelgés mindaz előtt, ami ezekből az utcákból született. Triana a cante, a flamencoének és a tánc egyik bölcsője volt, egész családi dinasztiák szentelték magukat ennek a mesterségnek, és ennek a történetnek egy részét a Calle Pureza és a régi, mára eltűnt Cine Triana meséli el.
Van egy kevésbé kedves fejezet is, amelyet érdemes ismerni: az ötvenes és hatvanas években lebontották azokat a corrales de vecinost, vagyis közös udvaros bérházakat, ahol ezeknek a családoknak sok tagja élt, és a trianai cigány közösség jó részét a peremkerületekbe költöztették. A trianai flamenco túlélte, de az a Triana, amely létrehozta, szétesett.
Kihagyhatatlan
A pont, amelyet nem öntött el a víz
Egy kétaraszos magaslat, amely évszázadokra eldöntötte, hol lesz a negyed központja.
Juan Belmonte
A trianai, aki mozdulatlanul kezdett küzdeni, és megváltoztatta a mesterséget. Bronzszobra a negyed felé néz.
A Monumento al Arte Flamenco
Tisztelgés a dinasztiák előtt, amelyek ezekből az utcákból indultak, mielőtt lebontották udvaros házaikat.
A kis vaserkélyek
Félkör alakúak, a tér egyik sarkán. Minden fotón ott vannak, és senki sem nézi őket.
Hogyan illeszkedik a sevillai látogatásodba
Az Altozano bármilyen negyedbeli séta logikus kiindulópontja. Innen indul a folyót követő Calle Betis, a befelé vezető Calle Pureza és a nyugat felé tartó Calle San Jacinto, Triana nagy gyalogos bevásárlóutcája.
Magán a téren ott a piac, alatta a Castillo de San Jorge, húsz méterre pedig a Capilla del Carmen és a II. Izabella-híd, amelyen visszatérhetsz a belvárosba.
Mielőtt továbbmész, nézd meg az egyik sarkon a félkör alakú kis vaserkélyeket: nagyon trianai részlet, és szinte minden negyedbeli fotón szerepelnek anélkül, hogy bárki tudná, mit néz. Ha pedig igazán látni akarod az Altozanót, gyere szombat délelőtt, amikor a piac zsúfolásig tele van.
Gyakori kérdések
És végül hogyan szűnt meg a folyó elönteni Trianát?
Hatalmas mérnöki munkákkal, már a XX. században. Sevilla úgy döntött, hogy megszelídíti a Guadalquivirt: levágták a kanyarulatokat, elterelték és mederbe szorították a folyót, eltávolítva a vad vizet az óvárostól. Ezért a víz, amelyet ma ilyen nyugodtnak látsz Triana mellett, valójában egy emberi kéz által szabályozott csatorna, nem a régi idők vad folyója. A fenyegetés, amely évszázadokon át rettegésben tartotta a negyedet, végre a múlté lett.
