Ronda egy nap alatt: a híd, az aréna és a Tajo alja
Az útvonal, amely lemegy a szurdokba ahelyett, hogy fentről nézné. A sziklába vájt lépcsővel, a fürdőkkel, amelyeket az elhagyatottság mentett meg, és az ingyenes kilátóval, ahová szinte senki sem lép be.
Szinte mindenki kirándulásként érkezik Rondába, kinéz a hídról, készít egy fényképet, és elmegy. Kár, mert a város nem fent van, hanem lent. Rondát a százméteres szurdok teszi egyedivé, amely kettévágja, és ezt a szurdokot csak akkor érted meg, ha lemész az aljára: húsz perc ösvény, és a nap legjobb döntése.
A Puente Nuevótól ösvény vezet le a Tajo aljára: húsz perc ereszkedés lépcsőkkel és egyenetlen szakaszokkal, és ez az egyetlen módja, hogy a hidat egészben lásd. A visszaút végig emelkedő.
Délelőtt: a Mercadillo és az aréna
Északon kezdd, mielőtt átkelsz.
Az állomás vagy a parkoló felől érkezve a Mercadillo negyeden át jutsz be, a XVIII. és XIX. századi Rondába, és az első állomás az aréna. Kívülről egy visszafogott, aranyló kőhomlokzat, amely nem árulja el, mi van bent: egy hatvanhat méteres küzdőtér, a világ legnagyobbja, amelyet százharminchat oszlop vesz körül kettős galériában.
Szinte minden spanyol aréna téglából épült; ez kőből, kváderkő árkádokkal, és ezért inkább egy reneszánsz kerengőre hasonlít, mint bikaviadal-arénára. Martín de Aldehuela építette 1780 és 1785 között, ugyanaz az építész, aki a hidat, és ma is a Real Maestranza de Caballería tulajdona.
Közvetlenül mögötte van az Alameda del Tajo, egy XIX. századi kert a szakadék fölé nyúló kilátókkal, ahonnan az egész Serranía látszik. Ingyenes, rengetegen kihagyják, és a város néhány legszebb kilátását kínálja.
Aztán a Puente Nuevo. És itt érdemes tudni, hogy előtte volt egy másik, amelyet 1735-ben nagy sietséggel emeltek egyetlen hatalmas ívvel, és hat évvel később leomlott, mintegy ötven embert rántva magával. A mostanit, amelynek három íve a szurdok alján támaszkodik, harmincnégy évig építették.
Megtekinthető a küzdőtér, a lovasudvar, a királyi istállók, a kápolna és a Bikaviadal-múzeum. Itt rögzítette Pedro Romero, aki 1754-ben született Rondában, a gyalogos bikaviadal szabályait a korábbi lovas hagyománnyal szemben. Minden szeptemberben itt tartják a Corrida Goyescát.
Egy XIX. századi kert kiugró kilátókkal, amelyek egyenesen a szakadék fölé nyúlnak, háttérben a Serranía de Rondával. Ingyenes, két percre van az arénától, és a látogatók többsége a közelébe sem megy.
Minden kő magából a mélységből származik: a kváderköveket a Tajo aljáról, az építkezés lábánál bányászták ki. A középső ív fölött egy a semmibe függesztett kamra van, amely volt őrszoba, fogda és a polgárháború idején börtön, ma pedig látogatóközpont.
A hídon dél felé átkelve várost és szinte századot váltasz. A régi Ronda 1485-ig muszlim volt, és megőrizte az utcahálózatát, szűk utcákkal, palotákkal és meghitt terekkel, ahol a forgalom hirtelen megcsappan.
A Mondragón-palota a legszebb és a legkevertebb épület: a XIV. században a nasrida kormányzó rezidenciája volt, utána a keresztény uraké, anélkül hogy bármelyik réteg eltörölte volna az előzőt. Van egy Patio Mudéjarja patkóívekkel és csempékkel, és húsz lépésre egy klasszikus arányú Patio Castellanója.
Ne menj el anélkül, hogy kimennél a hátsó függőkertjeibe, amelyek benne vannak a belépőben, és a legjobb kilátást adják a Serraníára. A palotában működik a Rondai Múzeum is, amely a vidéket mutatja be az őskori dolmenektől kezdve.
Öt percre a Santa María la Mayor pontosan a nagymecset helyén áll, és a mihrab ívét az eredeti helyén, a templom belsejében őrzi. 1580-ban egy földrengés ledöntötte a gótikus szentélyt, így bejárva a gótikából a reneszánszba, majd a barokkba lépsz át.
A hagyomány szerint lakói között volt Hamet el Zegrí, a város utolsó muszlim katonai vezetője. Amikor a Katolikus Királyok 1485-ben elfoglalták Rondát, a hagyomány szerint itt szálltak meg. Nevét Melchor de Mondragón kapitányról kapta, akinek címere a kapu fölött látható.
A narancsfás udvar a mecset egykori sahnjának helyén terül el, a tornyot pedig a minaretre emelték. A homlokzat hosszú erkélye a város díszpáholya volt: mielőtt az aréna megépült, az ünnepségeket ezen a téren tartották, és a város vezetői innen nézték őket.
Három megtört vonalú ív két kerek torony között, úgy tervezve, hogy az erőszakos behatolás tarthatatlan legyen. Itt vonultak be a Katolikus Királyok csapatai 1485-ben, és a kiszabadított foglyok bilincsei azóta is a toledói San Juan de los Reyesben lógnak.
Itt válik el az átlagos látogatás a jótól. Két leereszkedés van, és mindkettő megéri, bár mindegyik megköveteli a maga erőfeszítését, és a visszaút mindig emelkedő.
Az első a Casa del Rey Moro Minája: több mint kétszáz lépcsőfok, amelyet a XIV. században vájtak az élő sziklába, és a háztól a folyóig vezet le. Azért készült, hogy ostromok idején vizet hozzanak fel rajta, foglyokból álló emberláncokkal, akik tömlőket cipeltek, és amikor a kasztíliai csapatok 1485-ben elvágták a hozzáférést, Ronda napok alatt elesett. A kertjeit Forestier tervezte 1912-ben.
A második az arab fürdők, az alsó részen, a Puente Viejo mellett. Európa legjobb állapotban fennmaradt arab fürdőjének tartják, és az elhagyatottság mentette meg: a hódítás után nem használták többé, és végül cserzőműhely lett belőle. A boltozatokon nyolcágú csillag alakú tetőablakok vannak, és a teljes hypocaustum látható.
És ha marad időd, ott az ösvény, amely a hídtól a Tajo aljára vezet le. Húsz perc ereszkedés, és az egyetlen módja, hogy a hidat egészben lásd a mederből, száz méter kővel fölötted. Ezt a képet szinte senki sem viszi haza Rondából.
A Mina több mint kétszáz egyenetlen, nedves és csúszós lépcsőfok, oda és vissza, és nem mindenkinek való. A teraszos kerteket Jean Claude Nicolas Forestier jegyezte, ugyanaz a tájépítész, aki a sevillai María Luisa parkot.
A XIII. század végéről és a XIV. század elejéről, három teremmel – hideg, langyos és meleg – és egy vízkerékkel, amely a patakból emelte fel a vizet. Nagyon olcsó belépő, benne van a műemlékek gyűjtőjegyében. Ne hagyd ki a vetítést: háttér nélkül csak üres boltíves termek.
Az erkély közvetlenül a híd mellett, ahonnan látszik az oldalsó ív és a szurdok teljes mélysége. Ingyenes, harminc másodpercre van a központtól, és a híd legjobb látképét adja anélkül, hogy le kellene menni a szurdokba.
Igen, és szinte mindenki így tesz, mert sokan kirándulásként érkeznek Málagából vagy a tengerpartról. Egy hosszú nap alatt belefér az aréna, a híd, az óváros a palotáival és az arab fürdők. Ami plusz időt kíván, az a leereszkedés a Tajo aljára, pedig éppen az éri meg a legjobban.
Honnan látszik a legjobban a Puente Nuevo?
Lentről. Egy ösvény nagyjából húsz perc alatt vezet le a szurdok aljára, lépcsőkkel és egyenetlen szakaszokkal, és onnan a mederből egészben látszik a híd. Lemenés nélkül a legjobb kilátás a Mirador de Aldehueláról van, a híd mellett, és a Casa del Rey Moro kertjéből, amely oldalnézetet ad.
Megéri a Casa del Rey Moro Minája?
Ez a város legelképesztőbb látnivalója, de érdemes tudni, miről van szó: több mint kétszáz egyenetlen, nedves és csúszós, sziklába vájt lépcsőfok, oda és vissza, lift és alternatíva nélkül. Nem való annak, akinek mozgási nehézségei vannak. Forestier kertjei önmagukban is megérik a belépőt.
Van műemlék-gyűjtőjegy Rondában?
Igen, a városnak van egy gyűjtőjegye, amely több városi műemléket foglal magában, köztük az arab fürdőket, a Mondragón-palotát és a Santa María la Mayor-templomot, és a harmadik látogatástól éri meg. Bármelyikben megveheted. Az aréna és a Casa del Rey Moro magántulajdon, és külön fizetendő.
Mi ingyenes Rondában?
Elég sok minden. Az Alameda del Tajo a kiugró kilátóival, a Mirador de Aldehuela a híd mellett, a Puerta de Almocábar és a városfalak, a séta az óvárosban és az ösvény, amely a szurdok aljára vezet. Nagyon teljes látogatást tehetsz, ha csak két-három belépőt fizetsz.
Mikor érdemes menni?
Tavasszal és ősszel. Ronda több mint hétszáz méter magasan fekszik, így a nyár meleg, de kevésbé fojtogató, mint a tengerparton, a tél pedig hideg, gyakori esővel. A szeptemberi vásár és a Corrida Goyesca teljesen megtölti a várost, és nagyon jó előre kell szállást foglalni.
Hasznos információk
Hogyan juthatsz elVonattal Málagából, Algecirasból vagy Granadából. Busszal Málagából, Marbellából és Sevillából.
KözlekedésMinden gyalog, nagy szintkülönbségekkel a felső város és a szurdok alja között.
GyűjtőjegyVárosi műemlékek: fürdők, Mondragón és Santa María. Háromtól éri meg.
Az ereszkedésÖsvény a hídtól a Tajo aljára: 20 perc lefelé, a visszaút végig emelkedő.
IngyenesAlameda del Tajo, Mirador de Aldehuela és Puerta de Almocábar.
ÉtkezésRabo de toro, rondai paradicsomleves, migas és a Serranía borai.
A térképen
🎧 A Viavoyjal
Járd be Ronda városát, és hallgasd a saját tempódban
Töltsd le a Viavoyt, és járd be Ronda városát offline, amikor csak akarod.