Vasból és üvegből készült csarnok, ahol Valladolid másfél évszázada tölti meg a kamráját. Ez a város legrégebbi és legszebb piaca, a neve pedig titkot rejt: itt folyt egy folyó, amelyet ma senki sem lát, mert az utcák alá temették.
Vasépítészet
1878 és 1882 között épült, abban a vasépítészetben, amely a XIX. századi Európában a nagy pályaudvarokkal és vásárcsarnokokkal vált divatossá.
A divat Párizsból jött: a XIX. század közepén épült fel a Les Halles, a város csupa vas és üveg „gyomra”, és az ötlet futótűzként terjedt. Világos, szellős és higiénikus piacok, nagyon messze a régi, sárban álló standoktól.
Egy nagy felújítás után 2016-ban nyílt meg újra, és ma is a város gasztronómiai köldöke: félig hagyományos piac, félig a tapasozás paradicsoma, standokkal, ahol vásárolni lehet, és pultokkal, ahol kóstolni.
Ezt a receptet – a történelmi piac gasztronómiai térré alakítását – fél Spanyolországban alkalmazták, változó eredménnyel. Itt jól működik, mert a vendéglátás mellett megőrzi a termékek kereskedelmét.
A rejtett folyó
Azért hívják del Valnak, mert itt folyt az Esgueva egyik ága, egy kis folyóé, amely évszázadokon át ágakra szakadva szelte át Valladolidot, kerteket öntözött és malmokat hajtott. A „val” egyszerűen völgyet jelent: azt a mélyedést, ahol a víz folyt.
Ez a tapasok és borok negyede tehát egy rejtett folyó partján született, amelyre ma már szinte senki sem emlékszik. Ugyanez a helyzet a plaza del Ponientén, ahol szintén egy ág folyt.
Az Esgueva végül több bosszúságot okozott, mint örömet: szörnyű áradásokkal öntött ki, amelyek házakat és életeket vittek el, a belváros kellős közepén pedig lassan félig nyitott szennyvízcsatornává, betegségek fészkévé vált.
Ezért a XIX. századtól a város úgy döntött, hogy teljesen az utcák alá temeti. Ezt a műveletet sok európai város megismételte kisebb városi folyóival, és ma meglehetősen vitatják.
Kihagyhatatlan
Vas és üveg, 1878-1882
A piaci építészet, amely a párizsi Les Halles után vált divatossá Európában.
A „val” völgyet jelent
Az Esgueva mélyedéséről, egy folyóéról, amely ágakra szakadva szelte át a várost.
A folyó a föld alatt van
Áradásokkal öntött ki, és félig szennyvízcsatornává vált. A város a XIX. századtól befedte.
Piac és pultok egyszerre
A 2016-os felújítás után a vendéglátás mellett megőrzi a termékek kereskedelmét.
Hogyan illeszkedik a valladolidi látogatásodba
Három percre van a Plaza Mayortól, a város tapasnegyedének szívében.
A látogatás harminc perc a standok között, vagy sokkal több, ha maradsz tapasozni. Délelőtt piacként, délután és este pultok sorával működik.
Valladolidnak Spanyolország egyik legjobb tapaskultúrája van, saját országos versennyel, és ez a piac és a környező utcák alkotják a központját.
Gyakori kérdések
És mi lett azzal a rejtett folyóval, az Esguevával?
Végül több bánatot okozott, mint örömet. Idővel az Esgueva szörnyű áradásokkal lépett ki a medréből, amelyek házakat és életeket söpörtek el, a belváros közepén pedig félig nyitott szennycsatornává, betegségek fészkévé vált. Ezért a XIX. századtól kezdve a város úgy döntött, hogy teljesen a föld alá temeti, szakaszról szakaszra. Ma is ott folyik odalent, csendben, a lábad alatt. Egy folyó, amely az élet adásától eljutott odáig, hogy teljesen elrejtőzik.
Miért épült annyi vascsarnok abban az időben?
Mert Európa beleszeretett a vasba. A XIX. század közepén Párizs felépítette a Les Halles-t, a város gyomrát, csupa vasból és üvegből, és az ötlet futótűzként terjedt: világos, szellős és higiénikus piacok, nagyon messze a régi, sárban álló bódéktól. Városról városra mindegyik akart egy sajátot, és Valladolid sem maradt le. Ez, amit látsz, abból a lázból született, és ezért inkább a vásárlás katedrálisának tűnik, mint piacnak.
