Valladolid kultúrájának temploma, egy kitörölhetetlen dátummal: 1864. szeptember 28-án nyílt meg A zalameai bíró előadásával, amelyet maga Calderón de la Barca írt. És minden ősszel a Seminci szívévé válik, amely Spanyolország egyik legrégebbi filmfesztiválja.
Az admirálisok palotájának helyén
Jerónimo de la Gándara építész emelte elegáns eklektikus stílusban, egy régi XV. századi palota telkén: Kasztília admirálisainak palotájáén, a hatalmas Enríquez családén, amely nem kevesebb, mint a királyokkal állt rokonságban – Katolikus Ferdinánd anyja is Enríquez volt.
Amikor a XIX. század közepén elhatározták a színház felépítését, lebontották azt a főúri rezidenciát. Ez nagyon jellemző a korra: a használaton kívüli arisztokrata palota helyére polgári kulturális intézmény kerül.
Belül igazi ékszer: előcsarnok, olasz típusú nézőtér földszinti zsöllyékkel, színpad függönnyel, emeletek egészen a kakasülőig, a mennyezetről pedig óriási, csaknem ezer kilós, harmincezer kristálydarabból álló csillár lóg.
A neve Pedro Calderón de la Barcának, az aranykor nagy drámaírójának állít emléket, és a megnyitóra választott darab – A zalameai bíró – az egyik legtöbbet játszott műve.
A Seminci, amely vallásos filmhétként született
Ez a színpad minden ősszel otthont ad a Semana Internacional de Cine de Valladolidnak, a Semincinek, Spanyolország egyik legrégebbi és legtekintélyesebb fesztiváljának, ahol az áhított Espiga de Orót (Arany Kalászt) adják át.
Az eredete mindenkit meglep: 1956-ban Vallásos Filmhétként született, a háború utáni évek kellős közepén, jámbor és épületes filmeknek szánt seregszemleként.
Az évek során azonban fokozatosan felszabadult, megnyílt a legjobb európai szerzői filmek előtt, és azzá az igényes, rangos fesztivállá vált, amely ma. Tökéletes példája annak, hogyan válhat egy intézmény végül annak az ellentétévé, amire létrehozták.
Ezen a szőnyegen az elmúlt évtizedek európai szerzői filmjének gyakorlatilag minden nagy neve végigvonult, és Valladolid számára ez az év eseménye.
Kihagyhatatlan
1864. szeptember 28-án nyílt meg
A zalameai bíró előadásával, amelyet maga Calderón de la Barca írt.
Egy XV. századi palota helyén
Kasztília admirálisainak palotája, az Enríquez családé, amely a királyokkal állt rokonságban.
Ezer kilós csillár
Harmincezer kristálydarabbal, a földszinti zsöllyék fölött.
A Seminci vallásos filmhétként született
1956-ban, jámbor filmeknek. Ma Spanyolország egyik legrangosabb szerzői filmfesztiválja.
Hogyan illeszkedik a valladolidi látogatásodba
A történelmi belvárosban áll, a plaza de Portugalete mellett, néhány percre a Plaza Mayortól.
A belső tér vezetett látogatása körülbelül negyven perc, és megéri a nézőtér és a csillár miatt. Nézd meg a műsort és a nyitvatartást: működő színházról van szó.
A belvárosi útvonalba illik, a székesegyház és a Mercado del Val között, az Angustias-templommal egy köpésre.
Gyakori kérdések
Hogyan kezdődött a Seminci?
Olyan eredettel, amely ma mindenkit meglep: 1956-ban született Vallásos Filmhétként, jámbor és épületes filmeknek szánt seregszemleként, a háború utáni évek közepén. De az évek során fokozatosan felszabadult, megnyílt a legjobb európai szerzői film előtt, míg az az igényes és tekintélyes fesztivál lett belőle, ami ma. Abból a szenteskedő hétből odáig, hogy a világ filmművészetének nagy neveit díjazza: micsoda utat tett meg, mi?
Mi volt itt a színház előtt?
Egy rangos palota: Kasztília admirálisaié, a hatalmas Enríquez családé, amely nem kevesebb, mint a királyokkal állt rokonságban; Katolikus Ferdinánd anyja is Enríquez volt. Amikor a XIX. század közepén a színház felépítése mellett döntöttek, lebontották azt a régi nemesi rezidenciát, hogy helyet csináljanak neki. Szeretek arra gondolni, hogy a hely soha nem veszítette el a nagyszerűségét: ahol egykor admirálisok parancsoltak és követségeket fogadtak, ma a művészet uralkodik, és filmsztárokat fogadnak.
