Nem akármilyen tér: hatalmas díszudvar, amelyet egy monumentális templom és több palota vesz körül, mind egymásra nézve. Mindig ez volt a szerepe, a hatalom ünnepélyes színpadáé, és 1601 és 1606 között a spanyol monarchia politikai központja volt.
A hatalom színpada
Amikor Valladolid főváros volt, ez a térség egy birodalom politikai központja volt. Itt vonultak fel a követek, itt tartották a kikiáltásokat és az udvari ünnepségeket, és e paloták erkélyeiről nézte a látványosságot a királyi család és a nemesség.
A teret annak idején a középkori városfalakon kívül nyitották, és az évszázadok során a kolostorok külvárosából Valladolid legarisztokratikusabb negyedévé vált.
Szinte mindent, ami körülveszi, azért emeltek, hogy lenyűgözzön: a faragott kövek, a tornyok, a San Pablo-templom és a Colegio de San Gregorio óriási kapuzatai. Így mondták meg szavak nélkül, ki parancsol.
Körülötte áll ráadásul a Palacio Real, ahol az udvar lakott, és a Palacio de Pimentel, ahol II. Fülöp született.
Cervantes, egy követség és egy újszülött király
Miguel de Cervantes éppen ezekben az udvari években, 1604 és 1606 között élt Valladolidban, amikor nemrég adta ki a Don Quijote első részét, egy szerény házban, amely ma múzeum.
És itt csúnya bajba keveredett: egy éjjel halálosan megsebesítettek egy lovagot a háza kapuja előtt, és a hatóságok őt és a családja asszonyait is börtönbe vetették, csak mert szomszédok voltak.
1605-ben nagy angol követség érkezett a városba, több száz ember, hogy hosszú háborús évek után megesküdjön a Spanyolország és Anglia közötti békére. Ez egybeesett a későbbi IV. Fülöp születésével, és Valladolid az utcára tódult: hetekig tartó ünnepségek, bikaviadalok és felvonulások, amelyekről egész Európa beszélt.
Mindez öt évig tartott. 1606-ban az udvar visszatért Madridba, és ez a tér olyan maradt, amilyen: pompás díszlet egy előadáshoz, amelyet már nem játszanak.
Kihagyhatatlan
Díszudvar, és nem egy tér
Monumentális templom és paloták néznek egymásra, a hatalom ünnepélyes színpadaként.
Egy birodalom központja volt
1601 és 1606 között, amikor Valladolid a spanyol monarchia fővárosa volt.
Cervantes néhány percre lakott innen
1604 és 1606 között, éppen amikor kiadta a Don Quijote első részét.
1605: angol követség és újszülött király
Hetekig tartó ünnepségek, amelyekről egész Európa beszélt.
Hogyan illeszkedik a valladolidi látogatásodba
Tíz percre van a Plaza Mayortól, és a paloták negyedének szíve, Valladolid leglenyűgözőbb műemlékegyüttese.
A megálló húsz perc, lassan körbefordulva, hogy átfogd az egészet, plusz amennyi időt a körülötte álló épületekre szánsz.
Szánj fél napot az egész környékre: a San Pablo, a San Gregorio a Museo Nacional de Esculturával, a Palacio de Villena a nápolyi betlehemmel és a Casa del Sol.
Gyakori kérdések
Élt itt valami híres ember?
Bizony, méghozzá a nagyok közül: Miguel de Cervantes éppen ezekben az udvari években élt Valladolidban, ezerhatszáznégy és ezerhatszázhat között, amikor épp napvilágot látott a Don Quijote. És itt csúnya bajba keveredett: egy éjjel halálosan megsebesítettek egy lovagot a háza kapujában, és Cervantest néhány napra őrizetbe vették, amíg az ügy tisztázódott. Végül persze szabadon engedték, de képzeld el a Don Quijote atyját, amint ezen megy keresztül két lépésre attól, ahol most állsz.
Mi volt a leghíresebb esemény, ami itt történt?
Elmesélek egyet, amelyről egész Európa beszélt. Ezerhatszázötben nagy angol követség érkezett a városba, több száz ember, hogy megesküdjenek a békére Spanyolország és Anglia között, évekig tartó háború után. Ez egybeesett a későbbi IV. Fülöp születésével, és Valladolid az utcára vonult: hetekig tartó ünnepségek, bikaviadalok, tűzijátékok és lakomák, amelyek megrendítették a kincstárat. Az a béke, amelyet ilyen pompával pecsételtek meg ezekben a palotákban, nagyjából húsz évig tartott.
