Tizenegy és fél hektárnyi kert a belváros közepén, nagy háromszög alakban. Ez Valladolid tüdeje, és ide mindenki eljön: a szerelmespárok, a nagyszülők, a gyerekek kenyérrel a kacsáknak, a diákok ismételni. Ám évszázadokon át ez egy poros, kopár térség volt.
A Campo de la Verdadtól a romantikus kertig
Campo de la Verdadnak, az Igazság mezejének hívták, aztán Campo de Martének, mert katonai gyakorlótérként szolgált. Az első név a párviadalokból eredt: amikor két férfinak becsületbeli ügyet kellett elrendeznie, ide jöttek ki megverekedni, és azt mondták, hogy a párbajban végül napvilágra kerül az igazság.
Az első zöld III. Károly idején érkezett, amikor 1787 körül ezernyolcszáz szilfát ültettek. Ám a nagy átalakulás, amely a pusztaságot kertté változtatta, 1877-ben jött el, Miguel Íscar polgármester kezdeményezésére.
A tervezést egy katalán kertészre, Ramón Olivára bízta, aki egyenesen a nagy párizsi kertekből hozta az ötleteit: kanyargó sétányok, minden fordulónál meglepetés, egy tó, egy vízesés, egy barlang.
Ezért nincsenek ebben a parkban egyenes vonalak: úgy gondolták ki, hogy eltévedj benne, és élvezd az eltévedést. Tankönyvi tájképi kert, a klasszikus francia geometrikus kert teljes ellentéte.
Pávák és bronzba öntött írók
A legmeglepőbbek a pávák, amelyek szabadon járkálnak a parkban a mókusok, a kacsák és más madarak mellett. Spanyol városi kertben ritka látvány, és a hely egyik ismertetőjegye.
A sétányok között elszórva áll egy lugasos Hattyú-kút, egy tó vízeséssel és barlanggal, meg a Fuente de la Fama, a Hírnév kútja. A XIX. századi romantikus kert teljes repertoárja, figyelemre méltó ambícióval megépítve.
Vannak itt mellszobrok és emlékművek is a városhoz kötődő írók tiszteletére, a sétány végén pedig a Monumento a Colón, egy szobor, amelyet Havannának szántak, és itt kötött ki, amikor Spanyolország 1898-ban elvesztette Kubát.
A polgármester, aki lehetővé tette, Miguel Íscar, 1880-ban még hivatalban halt meg, félbehagyva álmát Valladolid modernizálásáról. Annyira szerették, hogy maguk a lakók adtak pénzt a saját zsebükből, közadakozással, hogy emlékművet állítsanak neki.
Kihagyhatatlan
Tizenegy és fél hektár a központban
A város tüdeje, nagy háromszög alakban.
Campo de la Verdadnak hívták
Mert itt vívtak párbajt azok, akiknek becsületbeli ügyet kellett elrendezniük.
Egy polgármester alakította át 1877-ben
Miguel Íscar, Ramón Oliva katalán kertész tervével, a párizsi parkok módjára.
Szabadon járkáló pávák vannak
Mókusok, kacsák és más madarak mellett. Spanyol városi kertben ez ritka.
Hogyan illeszkedik a valladolidi látogatásodba
A központban fekszik, a plaza de Zorrilla és a vasútállomás között, egyik oldalán az Acera de Recoletosszal.
A megálló harminc-negyven perc térkép nélküli sétával, mert így lehet élvezni. Szabadon látogatható, és egész évben nyitva van.
Ez a kapocs a történelmi belváros és a XIX. századi Valladolid között, és az a hely, ahol a város megpihen. Az egyik végében áll az Academia de Caballería.
Gyakori kérdések
Miért hívták az Igazság mezejének (Campo de la Verdad)?
Azt mesélik, hogy a név a párbajokból eredt. Ezen a puszta területen, amikor két férfinak becsületbeli ügyet kellett elrendeznie, kijöttek ide megvívni, távol a kíváncsi szemektől, és azt mondták, hogy a párbajban végül napvilágra kerül az igazság. Ma nehéz elképzelni, ahogy a pávák ilyen nyugodtan sétálgatnak, de ez a virágoskert évszázadokon át a város legkomolyabb és legsötétebb dolgainak színtere volt.
És mi lett azzal a polgármesterrel, aki átalakította?
Miguel Íscar vége sokat elárul arról, mennyire szerette őt a város. 1880-ban halt meg, még hivatalban, félbehagyva álmát, Valladolid modernizálását. Az emberek annyira szerették, hogy maguk a lakók adtak pénzt a saját zsebükből, közadakozásból, hogy emlékművet állítsanak neki. És ma is a belváros egyik legfontosabb utcája viseli a nevét. Ez nem kevés egy polgármestertől.
