Széles sétány, egyik oldalán árnyat adó nagy platánokkal, a másikon előkelő homlokzatokkal. Nem akármilyen utca: tudatosan megtervezett sétány, amely a város nagy terét köti össze a vasútállomással.
Kolostoroktól a divatos negyedig
A nevét egy régi rekollekta szerzetesi kolostorról kapta, amely errefelé állt, mert ezt az egész, ma oly elegáns környéket évszázadokon át kolostorok és veteményeskertek foglalták el a városon kívül.
A rekollekták egy megreformált rend szerzetesei voltak, akik szigorúbban és elvonultabban akartak élni, összeszedettségben és csendben, távol a világ zajától. Innen a szó, és innen az is, hogy kolostoraikat a városfalakon kívül emelték.
Amikor a XIX. század végén Valladolid a vasút megérkezésével növekedni kezdett, ez lett a nagy divatos ütőér, az a hely, ahol a polgárság lakni és mutatkozni akart.
Ezért míg az egyik oldalon a Campo Grande végtelen zöldje nyílik, a másikon a város leghivalkodóbb épületei sorakoznak, zárt erkélyeikkel, vaskorlátos erkélyeikkel és megmunkált kövükkel.
Az új pénz építészete
A legnagyobb példa a Casa Mantilla, amely egymaga egy egész háztömböt foglal el: oszlopok, füzérek, oromzatok és kariatidák, a Párizsra hasonlítani vágyó polgári építészet teljes eszköztára.
Ez a jelenség a XIX. század végén egész Spanyolországban megismétlődött: a vasút ipart és kereskedelmet hozott, a polgárság meggazdagodott és rangos lakást akart, a városok pedig bővítési negyedeket és sétányokat jelöltek ki a befogadására.
Itt a terv különösen szerencsés, mert a sétánnyal szemben ott a park: az épületek a zöldre néznek, a zöld pedig tompítja a forgalmat. Jól megoldott XIX. századi városrendezés.
Ez volt, és ma is ez az utca arra, hogy lassan sétálj, és felfelé nézz. Figyeld a homlokzatokat, miközben jársz: mindegyik igyekszik túltenni a mellette állón.
Kihagyhatatlan
A neve egy kolostortól ered
A rekollekta szerzetesekétől, egy megreformált rendtől, amely összeszedettségben és csendben akart élni.
Ez a városfalakon kívül volt
Kolostorok és veteményeskertek a városon kívül, amíg a XIX. század végén meg nem érkezett a vasút.
A polgárság utcája
Zárt erkélyek, vaskorlátos erkélyek és megmunkált kő: itt akart lakni az új pénz.
Szemben a parkkal
Az épületek a zöldre néznek, a zöld pedig tompítja a forgalmat. Jól megoldott XIX. századi városrendezés.
Hogyan illeszkedik a valladolidi látogatásodba
A plaza de Zorrillát köti össze az állomás környékével, a Campo Grande egyik oldala mentén.
Végigjárni megállás nélkül tizenöt perc. A homlokzatokkal és egy megállóval a parkban jó egy óra.
A XIX. századi Valladolid tengelye, az Academia de Caballeríával és magával a parkkal együtt. A történelmi belváros a másik irányban van.
Gyakori kérdések
Mit jelent az, hogy „recoletos”?
Jó kérdés, mert a név egy életformát rejt. A recoletók egy megreformált ág szerzetesei voltak, akik szigorúbban és visszavonultabban akartak élni, elmélyülésben és csendben, távol a világ zajától. Innen ered a szó. Ezért építették kolostoraikat a város szélére, mint azt is, amely ennek az utcának a nevét adta. Figyeld meg, hogy Madridban is van saját Paseo de Recoletos, és pontosan ugyanezért: ott is állt egy ugyanilyen kolostor.
