Egész Spanyolország egyik legelképesztőbb homlokzata: egy kőfal, amely hímzettnek látszik, egy faragott csipke, ahol egyetlen sima folt sem marad. Ez a Colegio de San Gregorio kapuzata, az izabellai gótika remekműve, és ma a Museo Nacional de Escultura, a nemzeti szobrászati múzeum működik benne.
Kőcsipke biztos szerző nélkül
1487 és 1496 között Alonso de Burgos szerzetes, Katolikus Izabella gyóntatója emeltette, hogy domonkos teológusok kollégiumát alapítsa, és egyúttal emlékművet hagyjon a Katolikus Királyok dicsőségére.
Nézd meg az utcáról a kifaragott fát és a két oldalán álló vadembereket: buzogánnyal felfegyverzett szőrös férfiak, különös és lenyűgöző középkori ikonográfia, amely a korabeli udvari képzeletben a vadat és a megszelídíthetetlent jelenítette meg.
És itt a rejtély: nem tudjuk biztosan, ki tervezte. Nincs aláírt irat. A szakértők vitatkoznak rajta: sokan Gil de Siloéra gyanakszanak, a zsenire, aki a burgosi Cartuja de Miraflores alabástrom síremlékeit faragta; mások Simón de Coloniáról beszélnek.
Az izabellai, más néven spanyol-flamand gótika pontosan ez: szélsőséges díszítősűrűség, címerek mindenütt és a lehetetlent súroló faragási technika. Ez volt a Katolikus Királyok uralkodásának hivatalos stílusa.
A Museo Nacional de Escultura
Belül ugyanolyan káprázatos, mint a kapuzat: a Patio de los Estudios, a nagy udvar, a kápolna és a lépcső a kazettás mennyezetével. Aztán jön a gyűjtemény.
Itt van Alonso Berruguete San Benito-oltára, Juan de Juni megrendítő Santo Entierrója, vagyis Sírba tétele, és Gregorio Fernández Cristo Yacentéje, a Fekvő Krisztus. Ez a spanyol festett faszobrászat három csúcsa.
Annak, hogy a nemzeti szobrászati múzeum itt van és nem Madridban, megvan a magyarázata: a Siglo de Oro, az aranykor idején ez a város volt a festett faszobrászat fővárosa, a nagy mesterek valladolidi műhelyeikben dolgoztak.
És ebben az épületben valami hatalmas dolog történt: 1550 és 1551 között itt ült össze a valladolidi vita. Az egyik oldalon Bartolomé de las Casas szerzetes, aki azt védte, hogy Amerika őslakói jogokkal bíró szabad emberek; a másikon Ginés de Sepúlveda. Ez volt a történelem egyik első vitája az emberi jogokról.
Kihagyhatatlan
Egy fal, amely hímzettnek látszik
Izabellai gótika 1487-1496-ból, Katolikus Izabella gyóntatója emeltette.
Nem tudni, ki tervezte
Nincs aláírt irat. Gil de Siloéra vagy Simón de Coloniára gyanakszanak.
Itt a Museo Nacional de Escultura
Berruguetével, Juan de Junival és Gregorio Fernándezzel: a spanyol fafaragás három csúcsa.
Itt vitatkoztak Amerikáról
A valladolidi vita, 1550-1551, Bartolomé de las Casas és Ginés de Sepúlveda között.
Hogyan illeszkedik a valladolidi látogatásodba
A paloták negyedében áll, a San Pablo-templom és a plaza de San Pablo mellett, tíz percre a Plaza Mayortól.
A látogatás jó két óra. A belépő fizetős, mérsékelt áron, és vannak ingyenes napok: nézd meg a nyitvatartást.
A múzeum kiterjed a Palacio de Villenára is, a nápolyi betlehemmel, valamint a Casa del Solra, a gipszmásolatok gyűjteményével.
Gyakori kérdések
Igaz, hogy itt vitatták meg az amerikai indiánok ügyét?
Igaz, és ez a történelem egyik legfontosabb vitája volt. Ezerötszázötven és ezerötszázötvenegy között itt ülésezett az úgynevezett valladolidi vita. Az egyik oldalon Bartolomé de las Casas szerzetes, aki foggal-körömmel védte, hogy Amerika őslakói szabad emberek, lélekkel és jogokkal; a másikon Ginés de Sepúlveda, aki igazolta a hódítást. Ez volt az egyik első alkalom, hogy egy birodalom megállt, és megvitatta, joga van-e ahhoz, amit tesz.
Ki tervezte ezt az őrült homlokzatot?
Hát, bármennyire meglep, nem tudjuk biztosan, és ez is része a rejtélyének. Nincs aláírt papír, amely tisztázná. A szakértők vitatkoznak rajta: sokan Gil de Siloéra gyanakszanak, arra a zsenire, aki a burgosi Miraflores-karthauzi kolostor alabástromsírjait faragta; mások Simón de Coloniáról vagy Juan Guasról beszélnek. Egy ilyen csoda, és még csak biztos nevet sem tudunk adni a művésznek. A képzeletedre bízom.
Miért itt van a nagy szobrászati múzeum, és nem Madridban?
Mert Valladolid keményen kiérdemelte. A spanyol aranykorban ez a város volt a festett faszobrászat fővárosa: itt volt a műhelyük ennek a művészetnek a nagy mestereinek, és itt alkották meg a legmegrendítőbb műveiket. Az országos szobrászati gyűjteményt éppen abban a városban összegyűjteni, ahol ez a faragási mód született, teljesen logikus volt. És milyen jobb ékszerdoboz lehetne, mint ez, nem gondolod?
