Az ország köldökén állsz. A Puerta del Sol nem Madrid legszebb tere, és nem is akar az lenni: a legközpontibb, a legidegesebb, és az, amely a legtöbb történelmet látta. Itt van a Kilométer Nulla, ahonnan Spanyolország útjait mérik, az óra, amelynek harangütéseit fél ország nézi minden szilveszterkor, és az Oso y el Madroño, a medve és a szamócafa szobra, a város jelképe. És itt kelt fel Madrid népe 1808. május 2-án, abban a jelenetben, amelyet Goya örökre megörökített.
A kapu, amely már nem létezik
A név egy valódi kapuról származik. A több mint öt évszázaddal ezelőtti, fallal körülvett Madridban itt nyílt a kerítés egyik bejárata, kelet felé fordulva, és fölötte egy festett vagy faragott nap ragyogott, amely a reggeli fénnyel fogadta az érkezőt. A fal évszázadokkal ezelőtt eltűnt, és a kapu is, de a név örökre rajta ragadt. Különös, hogy Spanyolország szíve egy olyan napról kapta a nevét, amely már sehol sincs.
A teret uraló vöröses épület tornyával és órájával a Real Casa de Correos, a királyi postaház, amelyet 1768 körül emelt III. Károly számára a francia építész, Jaime Marquet. Volt már minden: postahivatal, belügyminisztérium, és a frankizmus legsötétebb éveiben a Biztonsági Főigazgatóság székhelye, a pincében fogdákkal. Ma, barátságosabb szerepben, Madrid regionális kormányának ad otthont.
A torony óráját, amelyet José Rodríguez Losada órásmester ajándékozott a városnak 1866-ban, ez üti el a szilveszteri tizenkét harangütést. A szőlőszemek hagyománya annyira gyökeret vert, hogy a tér minden december 31-én megtelik, létszámkorlátozással; sok madridi inkább a 30-i „preuvas”-t, az előszőlőzést választja, egy főpróbát sokkal kevesebb emberrel.
Mit keress a téren
A földön, a Casa de Correos előtt van egy gránitlap Spanyolország körvonalával: ez a Kilométer Nulla, az a pont, ahonnan az ország sugárirányú országútjait és Madrid utcáit is számozzák. A pontot 1950-ben jelölték ki, a lap pedig, amelyre lépsz, sokkal újabb, mert többször ki kellett cserélni: a gránit teljesen elkopik a rengeteg taposástól és fotótól.
A Calle del Carmen sarkán áll az Oso y el Madroño szobor, Madrid jelképe és klasszikus találkozóhely. Nézd meg jól: a medve nem eszi a gyümölcsöt, hanem nyújtózkodik, hogy elérje. És régi vita folyik arról, hogy az a fa valóban szamócafa-e, vagy inkább ostorfa. Madrid évszázadok óta nem tud megegyezni a saját címeréről. A jelkép egyébként egy XIII. századi perből származik, amelyet a település tanácsa és az egyház vívott a legelőkért és az erdőkért: úgy kötöttek békét, hogy a legelők a papságé, a fák és a vad a településé lettek, és ezt kőbe vésték.
A másik klasszikus szobor a Mariblanca, egy márványfigura, amely 1625 óta, amikor Firenzéből megérkezett, a tér környékén vándorol. Egy Vénusz, de hogy ne kössék a bujasághoz, keresztet adtak a kezébe, és átkeresztelték a Hit alakjává. Amit látsz, az másolat: az eredetit fedett helyen őrzik a városi gyűjteményekben.
Végül pedig III. Károly lovas szobra a tér közepén, modern kiegészítés annak a királynak a tiszteletére, aki a legtöbbet alakított a városon.
Kihagyhatatlan
A Kilométer Nulla
A lap, ahonnan Spanyolország útjait mérik és Madrid utcáit számozzák.
Az Oso y el Madroño
A medve nem eszi a gyümölcsöt: nyújtózkodik, hogy elérje. És máig vita tárgya, hogy a fa szamócafa-e.
A harangütések órája
A Real Casa de Correoson, 1866-ban ajándékozták a városnak, és minden szilveszter főszereplője.
A Mariblanca
Egy 1625-ös firenzei Vénusz, amelyet a Hit alakjává kereszteltek át, hogy elkerüljék a kínos asszociációkat.
Hogyan illeszkedik a madridi látogatásodba
A Sol az a pont, amelyből az egész belváros szerveződik. Nyugat felé a Calle Arenal tíz perc alatt a Teatro Realhoz és a Plaza de Orientéhez vezet; délnyugat felé öt perc alatt a Plaza Mayorhoz és a Mercado de San Miguelhez érsz; észak felé a Preciados és a Carmen gyalogos utcái a Plaza del Callaóig és a Gran Víáig vezetnek fel; kelet felé pedig a Calle de Alcalá a Cibelesig visz le.
Egy tanács, amely pénzt és bosszúságot spórol: ne egyél a téren. Ez a belváros legrosszabb ár-érték arányú környéke. Két utcával arrébb viszont történelmi kocsmák várnak, mint a Casa Labra, amely 1860-ban nyílt a Calle Tetuánban, és rántott tőkehaláról és krokettjeiről híres, darabonként alig 1,50-2 €-ért; hátsó termében pedig, mellesleg, 1879-ben titokban megalapították a PSOE-t, a spanyol szocialista pártot.
A Sol mindig tele van, úgyhogy ha a Kilométer Nulláról vagy a medvéről ötven ember nélkül szeretnél fotót, menj reggel kilenc előtt. A Történelmi és királyi Madrid (Austrias negyed) című Viavoy-útvonal itt kezdődik, majd a Habsburg-kori Madrid felé halad lefelé, egy helyi idegenvezetővel a füledben.
Gyakori kérdések
Miért hívják Puerta del Solnak?
Mert itt valóban állt egy kapu. A több mint öt évszázaddal ezelőtti, fallal körülvett Madridban a kerítőfalon nyílt az egyik kelet felé néző bejárat, és fölötte egy festett vagy faragott nap ragyogott, amely a reggeli fénnyel fogadta az érkezőt. A fal évszázadokkal ezelőtt eltűnt, és a kapu is, de a név örökre rajta ragadt. Különös, ugye, hogy Spanyolország szívét egy olyan napról nevezték el, amely már sehol sincs.
Honnan ered a medve és a szamócafa?
Egy nagyon régi perből, a XIII. századból. A város tanácsa és az egyház évekig vitatkozott azon, ki rendelkezik a környező erdők és legelők felett. Végül békét kötöttek: a legelők a papságé lettek, a fák és a vadászat a városé. Hogy kőbe vésve megörökítsék, a címer egyesítette a két dolgot: a medve a fára ágaskodik, a lakók és a vadászati joguk jelképeként. Így az a kedves címerkép valójában egy régi békemegállapodás aláírása.
