A Banco de España Madrid legünnepélyesebb sarkát foglalja el: kőből és kovácsoltvasból álló tömb, amely délről lezárja a Plaza de Cibelest, és amelyet szó szerint úgy terveztek, hogy senki ne juthasson be. 1891-ben avatták fel, és a föld alatt őrzi a páncéltermet, ahol az ország aranytartalékát tárolják, egy legenda védelmében, amelyet Madrid már egy évszázada ismételget. Kívülről a spanyol eklektika egyik remekműve, belül pedig olyan műgyűjtemény, amelyben Goya festette portrék is vannak.
Egy bank, amelyet erődítménynek építettek
Amikor a Banco de España úgy döntött, hogy elhagyja régi székházát, és a feladatához méltó épületet emel, a város leglátványosabb sarkát választotta: a Paseo del Prado és a calle de Alcalá kereszteződését, éppen a Cibeles-kúttal szemben. Az építkezés 1884-ben indult Eduardo de Adaro és Severiano Sáinz de la Lastra terve alapján, és az épületet 1891-ben avatták fel.
A stílus eklektikus, az akadémikus klasszicizmusnak és a nagy európai bankok hangulatának az a nagyon XIX. századi keveréke, egy csipetnyi itáliai reneszánsz építészettel. A főmű a kúttal szemközti, levágott sarok: órával és üvegablakkal koronázott rotunda, amely Madrid egyik legtöbbet fényképezett sarkává vált. Figyeld meg a kovácsoltvas rácsokat is, amelyek valódi ötvösmunkák, és a kváderkövek kőfaragását.
Az épület több mint egy évszázadon át szakaszosan növekedett, egymást követő bővítésekkel a calle de Alcalá és a Paseo del Prado felé, amelyek tiszteletben tartották az eredeti formanyelvet. Az eredmény egy teljes kőből álló háztömb, amely vizuális határként működik: itt ér véget a múzeumok Madridja, és itt kezdődik a calle de Alcalá pénzügyi Madridja.
Az arany, az árok és más legendák
A lábad alatt, több emeletnyi mélységben van a páncélterem, ahol a spanyol aranytartalékot őrzik. A legenda, amelyet minden madridi ismer, úgy szól, hogy a termet árok veszi körül, amelyet másodpercek alatt el lehet árasztani a talajvízzel, ha valaki megpróbálna betörni: aki bejutna, megfulladna, mielőtt egy aranyrudat megérinthetne. A bank ezt soha nem erősítette meg és nem is cáfolta, ami csak jobbá teszi a történetet.
Ami viszont dokumentált, az ennek a háznak a legkeserűbb története. 1936-ban, alig a polgárháború kitörése után, a köztársasági kormány úgy döntött, hogy a tartalék nagy részét kiviszi az országból: mintegy ötszáz tonna arany indult a Szovjetunióba, hogy fegyvereket és ellátmányt fizessenek vele. Ez az úgynevezett „moszkvai arany”, és soha nem tért vissza. Csaknem kilencven évvel később az ügy még mindig nagyon heves vitákat szít.
Az épület harmadik kincse művészi, és jóval kevésbé ismert. A bank első rangú festménygyűjteményt őriz, benne több Goya szignálta portréval — az intézmény kormányzóinak és igazgatóinak megrendelései —, és más nagy mesterek műveivel. Nincsenek naponta kiállítva, de időnként időszaki kiállításokon és az intézmény által alkalmanként szervezett vezetett látogatásokon bemutatják őket.
Kihagyhatatlan
A levágott sarok
A Cibelesre néző rotunda órájával és üvegablakával: az épület legtöbbet fényképezett homlokzata.
A kovácsoltvas rácsok
XIX. század végi ötvösmunka, amelyet nagyon kevesen néznek meg közelről.
Az aranykamra
Az utca alatt, az elárasztható árok legendájával, amelyet a bank soha nem cáfolt.
A rejtett Goyák
Az aragóniai festő portréi az intézmény gyűjteményében, csak alkalmi kiállításokon láthatók.
Hogyan illeszkedik a madridi látogatásodba
A Banco de España kívülről megnézendő állomás: a járdáról csodálod meg, és öt perc alatt körbejárod. Közvetlenül szemben van a Plaza de Cibeles az 1782-es kútjával és a Palacio de Cibeles, ma városháza, amelynek tornyában lévő kilátóból a legszebb a kilátás a Paseo del Pradóra. Az Alcalán felfelé, két percre, a Círculo de Bellas Artes és a tetőterasza; lefelé pedig a múzeumok tengelye indul, amely a Museo Thyssen-Bornemiszához és a Museo del Pradóhoz vezet.
A legjobb késő délután megnézni, amikor a lenyugvó nap fénye a kőre esik, és a levágott sarok szinte kigyullad. Éjszaka az építészeti díszkivilágítás a város egyik legteátrálisabb épületévé teszi, és ilyenkor érti meg az ember, hogy ezt a sarkot lenyűgözésre tervezték.
Ha a teljes háttér érdekel — ki mit épített, miért telt meg a XX. század eleji Madrid ezekkel a kolosszusokkal, és mi történt itt a háború alatt —, a Gran Vía és a modern Madrid című Viavoy-útvonal pontosan ezen a sarkon indul, és az Alcalán át a Gran Víáig halad, miközben egy helyi idegenvezető mesél neked útközben.
Gyakori kérdések
Mi lett azzal az arannyal, amely Moszkva felé indult?
Történelmünk egyik nagy sebe. 1936-ban, amikor már a nyakunkon volt a háború, a Köztársaság nagyjából ötszáz tonnát küldött a Szovjetunióba, az ország teljes aranykészletének csaknem háromnegyedét, hogy biztonságba helyezze. Fegyverekre és ellátmányra költötték, és soha nem tért vissza. Ma is „moszkvai aranynak” hívják, és máig nagyon heves vitákat szít.
Igaz, hogy a bank Goya-festményeket őriz?
Ahogy mondod. Ezek mögött a rácsok mögött a bank első osztályú műgyűjteményt őriz, benne több portréval, amelyeket maga Goya festett, és más nagyok műveivel is. A nagyközönség nem láthatja őket mindennap, de időnként látogatásokon és kiállításokon megtekinthetők. Egy bank, amely az arany mellett múzeumi festményeket is lakat alatt tart.
