Állj meg közvetlenül előtte, és figyeld meg különös, szabálytalan formáját, mintha egy hajó szorult volna be két tér közé. A Teatro Realnak két arca van: az egyik a II. Izabella térre néz, a másik, sokkal ünnepélyesebb, a Palacio Realra. Egy ördögien nehéz telekhez kellett alkalmazkodnia, tele föld alatti patakokkal, amelyek majdnem tönkretették. II. Izabella avatta fel 1850-ben, 1925-ben életveszély miatt bezárták, és operaházként csak 1997-ben nyílt meg újra; ma Spanyolország első zenei intézménye és Európa egyik műszakilag legfejlettebb színpada.
Egy színház két évszázadnyi megrázkódtatással
Az építkezés 1818-ban kezdődött, és pénzhiány, valamint tervmódosítások miatt három évtizedig húzódott. Végül 1850. november 19-én avatták fel, és a dátum nem volt véletlen: II. Izabella királyné névnapja volt, Szent Erzsébet napja. Nagy pompával nyitották meg Donizetti „La favorita” című operájával, amely akkoriban egész Európát meghódította, és az egész udvar megjelent azon az estén, hogy felavassa a zsöllyéket.
Kezdettől fogva ez volt Madrid nagy operatemploma, az a hely, ahová az udvar és a felső társaság azért járt, hogy lásson és lássák, és a színpadán a világ legnagyobb hangjai léptek fel. A története azonban viharos: ennek a környéknek az altalaja tele van vízzel és egykori patakokkal, az épület az évek során egyre jobban megrepedezett, míg végül 1925-ben életveszély miatt bezárták.
Évtizedekig nem volt benne operaelőadás, de üresen sem állt: volt raktár, koncertterem, sőt hivatalos rendezvények helyszíne is. Az épület, amely ma a főváros nagy színháza, a XX. század jó részét úgy töltötte, hogy egyetlen opera sem szólt benne. Amikor végül, 1997-ben feltámadt, egy rendkívül drága és rendkívül hosszú felújítás után, Európa egyik műszakilag legösszetettebb és legfejlettebb színpadtechnikájával tette.
Mit látsz a látogatás során
A Teatro Real vezetett látogatásokat kínál, amelyek bejárják a nagytermet, az előcsarnokot, a díszszalonokat és – ami a leginkább lenyűgöző – a színpadteret: mozgó emelvények, zsinórpadlások és föld alatti szintek gépezetét, amely lehetővé teszi, hogy teljes díszleteket percek alatt felállítsanak és lebontsanak. Ez az a rész, amely még azt is meglepi, akit nem érdekel az opera.
A nézőtér patkó alakú, öt páholysorral és közel 1700 férőhellyel. A királyi páholyból, amely egyes útvonalakon látogatható, egy csapásra megérted, mire épült ez az épület: arra, hogy az udvar lásson és lássák.
A vezetett látogatások ára típustól függően 10-16 € körül mozog, 50 perctől egy és negyed óráig tartanak, és délelőtt zajlanak, amikor nincsenek próbák. És egy lehetőség, amelyről sokan nem tudnak: az operajegyek sokkal olcsóbbak lehetnek, mint gondolnád – vannak felső és korlátozott rálátású helyek, amelyek ára jóval 30 € alatt kezdődik –, így egy igazi előadáson részt venni elérhetőbb, mint hinnéd.
Az épületen kívül egy másik rejtett kincs is van. A II. Izabella tér alatt, a metró és a parkolók ásása közben előkerültek a Caños del Peral egykori XVII. századi kútjának és mosóhelyének maradványai, ahová a madridi asszonyok vízért és ruhát mosni jártak. E maradványok egy része megőrizve, láthatóan áll magában az Ópera metróállomáson: lemehetsz, felszállhatsz a vonatra, és útközben megnézheted a spanyol aranykor Madridjának egy darabját a peronok között.
Kihagyhatatlan
A színpadtér
Európa egyik legfejlettebbje: mozgó emelvények, zsinórpadlások és föld alatti szintek, hogy a díszletek percek alatt cserélődjenek.
A patkó alakú nézőtér
Öt páholysor és közel 1700 férőhely, élén a királyi páholy.
A Caños del Peral
A XVII. századi kút és mosóhely maradványai, megőrizve az Ópera metróállomáson belül.
A megfizethető jegyek
Felső és korlátozott rálátású helyek jóval 30 € alatt: operát nézni itt elérhetőbb, mint gondolnád.
Hogyan illeszkedik a madridi látogatásodba
A színház a műemlékekben gazdag Madrid pontos közepén áll. Mögötte nyílik a Plaza de Oriente a vizigót királyok szobraival és lovas IV. Fülöpjével; azon túl a Palacio Real és a Catedral de la Almudena. Előtte a Calle Arenal tíz perc alatt a Puerta del Solhoz vezet.
Két percre délnyugatra van a Plaza de Ramales, egy szerény kis tér, ahol a San Juan Bautista-templom állt, amelyben 1660-ban Velázquezt eltemették, és amelynek sírja soha nem került elő bizonyosan. Nagyon is lehetséges, hogy a festő maradványai még mindig a macskakövek alatt nyugszanak. További két percre pedig a Convento de las Descalzas Reales, a belváros leginkább alábecsült látnivalója.
A Történelmi és királyi Madrid (Austrias negyed) című Viavoy-útvonal tartalmazza a Teatro Real belső látogatását, amelyet egy helyi idegenvezető mesél el, a Descalzasszal, a Palacio Reallal és az Almudenával együtt, és a Plaza Mayoron ér véget.
Gyakori kérdések
Mivel nyitott a színház?
1850. november 19-én avatták fel, és nem véletlenül: ez volt II. Izabella királynő névnapja, Szent Erzsébet napja. Nagy pompával nyitott egy olasz operával, Donizetti „La favorita” című művével, amely akkoriban egész Európában tarolt. Az egész udvar megjelent azon az estén, hogy felavassa a székeket, és a zene végre felcsendült ezek alatt a boltívek alatt.
