A Plaza de España félkörének tövében, árnyékban, csempével borított fülkék sora húzódik: negyvennyolc, minden spanyol tartománynak egy, betűrendben Álavától Zaragozáig. Mindegyikben egy nagy, kézzel festett tábla áll az adott vidék egy történelmi jelenetével, egy térkép a településeivel és a tartományi székhely címere. Spanyolország egyik legnagyobb azulejo-, vagyis festettcsempe-gyűjteménye, és az a hely, ahová fél ország eljön, hogy lefényképezkedjen a saját tartományán ülve.
Spanyolország lexikona kerámiában
Minden pad egy teljes együttes: a középső tábla egy történelmi jelenettel – egy csatával, egy alapítással, egy alakkal, egy helyi epizóddal –, a tartomány térképe a községeivel, és a címerek. A kiválasztott jelenet sokat elárul arról, hogyan mesélték el Spanyolország történetét 1929-ben, és egymás után végignézni őket önmagában is érdekes gyakorlat.
A csempe szinte teljes egészében Trianában készült, a folyó túloldalán, Sevilla fazekasnegyedében, amely a római kor óta az. A nagy trianai műhelyek éveken át dolgoztak, hogy darabonként felöltöztessék a teret, és ez volt az utolsó nagy megrendelése egy évszázadok óta működő iparnak, amely nem sokkal később hanyatlásnak indult.
Az akkori spanyol tartományok vannak itt betűrendben, egy beszédes hiánnyal: Sevillának nincs padja. A magyarázat egyszerű és meglehetősen elegáns: Sevilla volt a házigazda, maga az egész helyszín, így nem volt szüksége egy saját zugra. Mindenhol ott van, és sehol sincs.
A saját tartományod keresésének rituáléja
Valószínűleg ez a város legrokonszenvesebb turistahagyománya, és a spanyoloknál meg a külföldieknél ugyanúgy működik: végigmész a soron, olvasod a neveket, amíg meg nem találod a sajátodat, elkészül a fotó, és megy a családi csoportba. A legnépesebb tartományok padjainál hétvégén sor áll.
A sajátodon kívül figyeld meg azokat is, amelyeken furcsább jelenetek vannak. Vannak sötét epizódok, ma már senki által nem ismert alakok, és egy-egy meglehetősen vitatható történelmi pillanat is: 1929 volt, és a válogatást egy nagyon is a korára jellemző szempontok szerint dolgozó bizottság végezte.
És nézd meg közelről a kerámiát. A táblákat kézzel festették sima csempére, azzal a technikával, amelyet Niculoso Pisano a XVI. század elején honosított meg Trianában, és amelyet eredeti formájában az Santa Ana-templomban láthatsz. Négy évszázad választja el egyiket a másiktól, és a technika pontosan ugyanaz.
Kihagyhatatlan
Negyvennyolc fülke
Álavától Zaragozáig, betűrendben, mindegyikben történelmi jelenet, térkép és címer.
Sevillának nincs padja
Ő volt a házigazda és maga az egész helyszín. Mindenhol ott van, és sehol sincs.
Trianai csempe
Egy évszázados fazekasipar utolsó nagy megrendelése a folyó túloldaláról.
Az árkád árnyéka
A tér egyetlen hűvös szakasza nyáron. Ezért ül le végül mindenki ide.
Hogyan illeszkedik a sevillai látogatásodba
A padok a Plaza de Españán vannak, a félkör tövében húzódó falon, és ugyanazon a sétán látod őket, mint a csatornát és a tornyokat. Mindet végigjárni nagyjából húsz perc.
Ez a tér árnyékos része is, ami nyáron már nem apróság: miközben a terület többi része izzik, itt, az árkád alatt, a csempének vetett háttal jó lenni. Nem véletlen, hogy az emberek éppen ide ülnek le.
Ha gyerekekkel jössz, ez a szakasz működik a legjobban: tartományokat keresni, címereket számolni és falvakat megtalálni a térképeken sokkal jobban leköti a figyelmüket, mint bármilyen építészeti magyarázat. Utána a csatorna csónakjai teszik fel a koronát.
Gyakori kérdések
Hol készült ez a rengeteg azulejo?
Szinte mindegyik a folyón át érkezett Trianából, Sevilla ősidők óta fazekas negyedéből. Ott, a Guadalquivir mellett, évszázadok óta gyúrják az agyagot és égetik a kerámiát tűz- és mázillatú kemencékben. A nagy trianai műhelyek darabbérben dolgoztak, hogy darabról darabra, panelről panelre felöltöztessék ezt a teret. Úgyhogy amikor végighúzod a kezed ezeknek a padoknak az egyikén, a túlpart keramikusainak egész nemzedékeit, a mesterségüket érinted. Triana itt van, még ha nem is látszik.
