A Paseo del Prado közepén, a platánok árnyékában egy tengeristen áll egy kagylón, amelyet két halfarkú ló húz; a szigonyát tartja, és azzal a nyugalommal néz előre, ahogyan csak az óceánok ura tud. Hogy Madrid, egy tenger nélküli város, Neptunt választotta egyik legkedvesebb jelképéül, abban van némi irónia. A kút a Cibeles ikertestvére, és ma ráadásul ez az oltár, ahol az Atlético de Madrid a bajnoki címeit ünnepli.
Felvilágosult kút egy új sétányhoz
A kút annak a nagy városrendezési tervnek a része, amelyet III. Károly a XVIII. század végén rendelt meg, hogy egy város széli útból Európa legelegánsabb sétánya legyen. Az általános tervet Ventura Rodríguez készítette, ugyanaz az építész, aki a Cibeles-kutat is megrajzolta, a szobrot pedig Juan Pascual de Mena faragta montesclarosi márványból. 1786-ban állították fel.
A program következetes és nagyon felvilágosult volt: három, a víz istenségeinek szentelt kút — Cibeles, Apollón és Neptun — tagolja a sétányt, a túloldalon pedig a tudomány épületei állnak (a Real Gabinete de Historia Natural, a mai Museo del Prado, és a Jardín Botánico). Víz, tudomány és természet: a felvilágosodás Madridja teljes egészében elmagyarázható ezen az ötszáz méteren.
Figyeld meg a tengeri lovakat, a hippokamposzokat: a víz az orrlyukaikból tör elő, mintha vágtában fújtatnának, a lábuknál pedig fókák és más tengeri lények láthatók, rendkívüli részletességgel kifaragva. És egy meglepő adat: a kút nem mindig ott állt, ahol most. Amikor felállították, nem ennek a körforgalomnak a közepén volt, és nem arra nézett, amerre most; a XIX. század végén áthelyezték a tér pontos közepére, és elfordították. Madridban még a szobrok is helyet cserélnek.
Az Atleti kútja
Madrid két istenség között osztotta fel a két futballcsapatát, és ezt a felosztást itt nagyon komolyan veszik: a Cibeles a Real Madridé, a Neptun az Atléticóé. Hatszáz méternyi sétány választja el a két oltárt, és jaj annak a szurkolónak, aki eltéveszti a kutat!
Amikor az Atlético bajnoki címet nyer, ez a tér megtelik több ezer piros-fehér ruhás emberrel, és a tengeristen, aki viharokat és szörnyeket győzött le, sztoikusan tűri, hogy sálat akasszanak a szigonyára. Nem panaszkodik: évszázadok óta vizes. Ilyenkor a kutat szerkezetekkel védik a károk ellen, amit azután kezdtek el, hogy az ünneplések néhány sebet ejtettek a márványon.
Az év többi részében a Neptun a Paseo del Prado egyik nyugodt megállója. A legszebb kilátás a Thyssen felőli járdáról nyílik, dél felé nézve: a kút egy vonalba kerül a fasorral szegélyezett sétánnyal, a háttérben a Pradóval. Alkonyatkor, bekapcsolt világítással és szökellő vízzel a múzeumi tengely egyik legszebb látványa.
Kihagyhatatlan
A hippokamposzok
A kagylót húzó tengeri lovak: a víz az orrlyukaikból tör elő, mintha fújtatnának.
A piros-fehér szigony
Itt ünnepli bajnoki címeit az Atlético de Madrid, 600 méterre a Real Madrid Cibelesétől.
A kút, amely elmozdult
Nem mindig állt a tér közepén: a XIX. század végén áthelyezték és elfordították.
A felvilágosult tengely
III. Károly tervének része: három víziisten-kút a tudomány épületei mellett.
Hogyan illeszkedik a Paseo del Arte-sétádba
A Neptun a Paseo del Arte pontos felezőpontján áll, és csuklópontként köti össze a három nagy múzeum közül kettőt. Harminc méterre van a Museo Thyssen-Bornemisza lazacszínű palotájában; kétszáz méterre a Museo del Prado Velázquez-kapuja; délnek továbbhaladva pedig a Museo Reina Sofía a Guernicával.
Észak felé, a sétányon felfelé öt perc alatt eléred a Plaza de Cibelest a Palacio de Cibelesszel, annak kilátójával és a Banco de Españával. Kelet felé pedig a Barrio de las Letras kezdődik, ahol Cervantes, Lope de Vega és Quevedo élt, és ahol a belváros egyik legjobb tapaszkörnyéke van.
A körforgalomban nagy a forgalom, ezért a fényképezéshez érdemes a gyalogátkelőket és a középső sétány járdáit használni, amelyek fásítottak és kényelmesek. A Művészetek sétája és a Retiro című Viavoy-útvonal itt halad át a víz isteneinek nyomában, a Cibelestől a Retiróig, egy helyi idegenvezetővel, aki minden megállót elmesél.
Gyakori kérdések
Neptun mindig a tér közepén állt?
Hát nem. Amikor a XVIII. században felállították, nem ennek a körforgalomnak a közepén trónolt, és nem is arra nézett, amerre most. A XIX. század végén a tér pontos közepére helyezték át, és elfordították, hogy úgy álljon, ahogy most látod. Vagyis a tenger istene „hajózott” néhány métert a szárazföldön, mielőtt itt vetett horgonyt. Madridban még a szobrok is helyet cserélnek.
