Plaza de la Constitución
Bármely kör klasszikus kiindulópontja, az árkádok menedéket adnak, ha esik, ami itt gyakran megesik. Négy sarkából indulnak a világon a legtöbb pintxóbárt sűrítő utcák. Az aperitif idején vagy nyolc óra után menj.

A poteo szabályai, miért nem a pulton van a legjobb, hanem a táblán, és melyik negyedekben lehet a legjobban enni. Azzal együtt, hogy mit kérj és hány órakor.
🎧 A(z) A Parte Vieja és a Monte Urgull útvonalonEnnek a városnak az egyik legnagyobb a Michelin-csillag-sűrűsége lakosonként a világon, de nem ez határozza meg az asztalnál. Ami meghatározza, az a pintxo: egy kis tányérokkal teli pult, egy alacsony pohár, húsz perc, és irány a következő. Jól csinálni nem nagy titok, de vannak szabályai, és a legfontosabbat szinte senki sem ismeri, aki kívülről jön: a legjobb nincs kitéve.
Mozgás, nem asztal.
A poteo a bárok közötti kör, a szó pedig a pote szóból ered, ami az alacsony borospohár. A logikája útvonal: bemész, eszel egy-két pintxót egy kis itallal, fizetsz, és helyet váltasz. Egy délután alatt négy-öt bár a megszokott, és az, hogy leülsz egy asztalhoz, és pintxókból vacsorázol, a látogatók leggyakoribb hibája.
A kör italai a zurito – egy nagyon kis pohár csapolt sör –, a txakoli, egy savas, enyhén gyöngyöző fehérbor, amelyet magasról töltenek, és a Rioja Alavesa vörösbora. Ha nagy pohár sört vagy egy nagy pohár italt kérsz, az megtöri a ritmust, és mindennél jobban elárulja, hogy idegen vagy.
Minden megállónál fizetsz, általában a végén, és az a szokás, hogy a pincér megkérdezi, mit fogyasztottál, és elhiszi a választ. A turisták által leginkább ostromolt bárokban egyre inkább már az elejétől vezetik a számlát, de a szokás még él.
A nyitvatartás diktál: az aperitif egytől háromig tart, a délutáni kör pedig nyolc körül kezdődik. Ezeken az idősávokon kívül a pultok félig üresek, akármennyire is nyitva van a bár, és az élmény egészen más.
Bármely kör klasszikus kiindulópontja, az árkádok menedéket adnak, ha esik, ami itt gyakran megesik. Négy sarkából indulnak a világon a legtöbb pintxóbárt sűrítő utcák. Az aperitif idején vagy nyolc óra után menj.

Az az utca, amely túlélte az 1813-as tűzvészt, ma a negyed néhány legrégebbi és legelismertebb bárját tömöríti. Ez a legforgalmasabb is, ezért érdemes be- és kimenni, nem letelepedni: a kör éppen a mozgás miatt működik.
Töltsd le az alkalmazást, és fedezd fel San Sebastián városát offline, amikor csak akarod. Járd végig a(z) A Parte Vieja és a Monte Urgull gyalogos útvonalat egy helyi idegenvezetővel a füledben.
Tudj meg többet a Viavoyról →A gilda a kötelező kiindulópont: olajbogyó, szardella és guindilla, vagyis zöld csípős paprika egy fogpiszkálón. Ennek a városnak egy bárjában találták fel, és Rita Hayworth filmjéről kapta a nevét, mert az összeállítást zöldnek (spanyolul egyben sikamlósnak) és csípősnek tartották. Ez minden pult lakmuszpróbája.
A meleg konyhából ezeket kell keresni. A tőkehal vagy a szürke tőkehal kokotxái pil-pil módra, a hal torkának az a kocsonyás része, amelyet csak megkóstolva lehet megérteni. A parázson sült txuleta, idős marhából, sókéreggel. A txangurro, szétszedett és gratinírozott tengeri pókrák. És a vasalapon sült foie almával, amely itt klasszikus.
A hidegek közül, amelyek tényleg megérik: a Kantábriai-tenger szardellája tökéletesen eltalált sózással, a sonka reszelt paradicsommal és a txaka, rákrudas (surimi) saláta majonézzel. A burgonyás tortillát szigorúan ítélik meg, és jól jelzi a ház színvonalát.
A végére a sajttorta, amelynek ebben a városban saját, az egész világon sokat utánzott változata van: kívül megszilárdult, belül szinte folyékony, és nagyon magas hőmérsékleten sütik. Klasszikus alternatívaként pedig a baszk sütemény (pastel vasco) vagy a cuajada (aludttej).
A Parte Vieja a legsűrűbb és leghíresebb útvonal, és egyben a legzsúfoltabb is. Főszezonon kívül és korai órákban nagyon jól működik; augusztusban és hétvégén este már nehéz mozogni. A tengelyei a Plaza de la Constitución és a 31 de Agosto utca.
Gros, a folyó túloldalán, az az alternatíva, amelyet szinte mindenki ajánl, aki itt él. Inkább helyi közönség, valamivel jobb árak, nagyon magas színvonalú pultok és jóval több hely. A Plaza de Cataluña körüli környék, valamint a Zabaleta és a Bergara utca tömöríti a legjobbakat.
A városbővítés, a Hernani utca és a San Marcial környékén, a harmadik útvonal: nyugodtabb, délben irodai vendégkörrel és jó ár-érték aránnyal. Ezt látogatják a legkevésbé a turisták, és ez működik a legjobban hétköznapi aperitifhez.
Egy megjegyzés a naptárról: sok bár hétköznap egy napra bezár, januárban vagy februárban pedig szabadság miatti zárások vannak. A januári Tamborrada és a szeptemberi filmfesztivál idején a város megtelik, és minden olyan helyen érdemes asztalt foglalni, ahol asztalok vannak.
A negyed, amelyet az ajánl, aki itt él: helyi közönség, valamivel jobb árak és nagyon magas színvonalú pultok a Parte Vieja nyomása nélkül. A kör a Plaza de Cataluña, valamint a Zabaleta és a Bergara utca körül zajlik, öt percre a hídtól.
Viszonyítási pont a harmadik pintxóútvonalhoz, a városbővítéséhez, a Hernani és a San Marcial utca környékén. Nyugodtabb, délben irodai vendégkörrel és a város legjobb ár-érték arányával.
Bemész, kérsz egy italt és egy-két pintxót, és bárt váltasz. A hidegek szem előtt vannak a pulton, és gyakran közvetlenül el is veszed őket, de a legjobbak a melegek, amelyeket a tábláról kell kérni, és a konyhában helyben készítenek el. Minden megállónál fizetsz, általában távozáskor.
Egy nagyon kis pohár csapolt sör, amelyből egy kör alatt többet is meg lehet inni anélkül, hogy az első bárban kimerülnél. A txakoli és a vörösbor mellett ez a poteo alapitala. A txakoli savas, enyhén gyöngyöző fehérbor, amelyet magasról töltenek, hogy a pohárba hullva kicsit gázosabb legyen.
A gilda – olajbogyó, szardella és guindilla –, amelyet ebben a városban találtak fel, a burgonyás tortilla mint a ház színvonalának jelzője, és a Kantábriai-tenger szardellája. A meleg konyhából a kokotxas pil-pil módra, a parázson sült txuleta, a gratinírozott txangurro és a foie almával. Desszertnek a helyi sajttorta.
A Parte Vieja sűrűbb és híresebb, de sokkal több ember is van ott. Gros, a folyó túloldalán, az, amit szinte mindenki ajánl, aki itt él: helyi közönség, valamivel jobb árak, nagyon magas színvonalú pultok és hely a mozgáshoz. A városbővítés a harmadik lehetőség, és a legolcsóbb.
Nagyon függ a fajtától. A pultról vett hidegek mérsékelt árúak, és egy négybáros kör itallal elfogadható összegbe kerül. A tábláról kért melegek, különösen a kokotxas, a txuleta vagy a foie, jóval többe kerülnek, és gyorsan megemelik a számlát. San Sebastián nem olcsó város az étkezéshez, ezzel érdemes számolni.
A pintxókörhöz nem: a bárokban állva esznek, és folyamatosan cserélődnek a vendégek. Minden olyan helyen viszont érdemes foglalni, ahol asztalok vannak, és az éttermekben is, különösen a januári Tamborrada és a szeptemberi filmfesztivál idején, amikor a város megtelik. Sok bár ráadásul hétköznap egy napra bezár.
Töltsd le a Viavoyt, és járd be San Sebastián városát offline, amikor csak akarod.
