Zaragozában harmadik székesegyházként ismerik, és ez nem kedveskedő túlzás: méretét, minőségét és a benne őrzött kincseket tekintve az El Gancho negyed e temploma a Pilar és a Seo szintjén áll. Nyolcszögletű, téglából épült mudéjar tornya a világörökség része, bent pedig olyan főoltár van, amely a spanyol reneszánsz legjobbjai közé tartozik.
Minaretszerű torony egy külvárosi negyedben
A torony XIV. századi, nyolcszögletű, téglából épült, kiugratott geometrikus díszítéssel, amely az egész törzset beborítja, belső szerkezete pedig két koncentrikus testből áll, köztük lépcsővel. Ez a séma – torony a toronyban – egyenesen az almohád minaretekből ered.
Az aragóniai mudéjar egyik csúcsa, amely együttesében a világörökség része, és figyelemre méltó, hogy hol áll: nem királyi vagy nemesi pártfogású templomban, hanem egy kézműves külváros templomában, a római városfalon kívül.
Ez azt jelenti, hogy egy nagy jövedelmek nélküli plébánia emelte, a legolcsóbb elérhető anyagból és andaluszi hagyományú helyi munkaerővel. Az aragóniai mudéjar nagyrészt kivételes minőségű építészet, szerény költségvetésből.
Damián Forment oltára
A főoltár Damián Forment műve, aki az aragóniai reneszánsz legjelentősebb szobrásza volt, és a XVI. század első évtizedeiben faragták festett fából. Az egész szentélyt elfoglalja, a Szűz és Szent Pál életének jeleneteivel, oszlopokba és emeletekbe rendezve.
Forment a Pilar főoltárán és a huescai székesegyházén is dolgozott, stílusa pedig a gótikus oszlop- és baldachinszerkezetet ötvözi a már teljesen reneszánsz, itáliai anatómiájú és mozgású alakokkal. Az az érdekes, hogy ez a kereszteződés egyetlen darabon látható.
A belső tér többi része flamand faliszőnyegeket, különböző korszakokból származó oldalkápolnákat és néhány szakaszon mudéjar famennyezetet őriz. Sokkal gazdagabb templom, mint amit egy népies negyedbeli fekvése sejtetne.
Kihagyhatatlan
A harmadik székesegyház
Méretét és minőségét tekintve a Pilar és a Seo szintjén áll, noha egy kézműves külváros temploma.
Torony a toronyban
Két koncentrikus nyolcszögletű test, köztük a lépcsővel: az almohád minaretektől örökölt séma.
Forment oltára
Gótikus oszlop- és baldachinszerkezet már reneszánsz alakokkal. A két nyelv kereszteződése egyetlen darabon.
Minőség szerény költségvetésből
Egy nagy jövedelmek nélküli plébánia emelte, téglából és andaluszi hagyományú helyi munkaerővel.
Hogyan illeszkedik a zaragozai látogatásodba
Az El Gancho negyedben van, az óvárostól nyugatra, tíz percre a Plaza del Pilartól, és közel a Mercado Centralhoz. Népies, nagyon vegyes lakosságú negyed, kevés turistával.
A látogatási idő korlátozott, és a szertartásokhoz igazodik, ezért érdemes előre utánanézni: könnyen zárva találod. A torony az utcáról bármikor látható, és érdemes megkerülni.
A Magdalena-templommal együtt, amely az óváros túlsó végén áll, a város két mudéjar tornyát alkotja, amelyeket látni kell. Csak a San Pablo-templomé a világörökség része, és mindkettő meglehetősen elkerüli a figyelmet.
Gyakori kérdések
Ki volt ez a Damián Forment, az oltár mestere?
Kora szobrászatának nagy neve ezen a vidéken. A valenciai származású Damián Forment a XVI. század eleji Aragóniában aratott sikert, és olyan oltárokat hagyott hátra, amelyek valóságos faragott alakhegyek. Ha ez lenyűgöz, tudd, hogy az ő művei a Pilar-bazilika nagy alabástromoltárai is, itt a szomszédban, és Huesca katedrálisáé is, nem beszélve a pobleti kolostorban végzett munkájáról. Olyan művész, aki úgy faragta az alabástromot és a fát, mintha viasz lett volna. Hatalmas luxus, hogy ebben a negyedben van.
Mióta része a világörökségnek?
Már néhány évtizede, és nincs egyedül. Az UNESCO 1986-ban nyilvánította világörökséggé az aragóniai mudéjar építészetet, Teruel műemlékeivel kezdve, és 2001-ben bővítette a listát Zaragozával: ez a San Pablo-torony, a La Seo kupolája és Parroquietája, amelyet a séta elején láttál, és az Aljafería-palota. Tehát nem magányos ékszer, hanem egy egész Aragóniában szétszórt kincs része, amelyet az egész világ elismer. És, lám csak, a legszerényebb negyedben van.
Hogyan tudott egy szerény negyed ilyen tornyot emelni?
Ebben rejlik a történet szépsége. Ez a városfalakon kívüli külváros megtelt kézművesekkel és egy erős piaccal, és ez a sok dolgos ember, céhekbe szerveződve, sokkal tehetősebb volt, mint amilyennek látszott. A plébánia velük együtt nőtt, és évszázadról évszázadra a templomába fektette ezt a pénzt: a toronyba, az oltárba, a faliszőnyegekbe. Ezért lett a szegény negyednek olyan „katedrálisa”, amelyet a belváros is megirigyelne. Nem király fizette, nem is püspök: apránként fizette ki egy egész negyed szorgos keze.
