Fehér épület a víz fölé hajolva, hajóablakokkal és hajókorlátokkal. Nem véletlen, hogy úgy néz ki, mint egy rakparton vesztegelő hajó: pontosan ezzel az elképzeléssel épült, és a tengerészeti racionalista építészet egyik legjobb példája Galíciában.
Egy horgonyzó szkúnerként kezdte
A történet 1906-ban kezdődik, amikor vitorlázás iránt rajongók egy csoportja megalapította a klubot. Még abban az évben XIII. Alfonz király elfogadta a tiszteletbeli elnökséget, és innen ered a névben a „Real”, vagyis „Királyi”.
Eleinte még szárazföldi székhelyük sem volt. Első helyiségük egy itt, szemben horgonyzó háromárbocos szkúner volt: lent a csónakokat tartották, fent, a fedélzeten pedig a vigói előkelő társaság ünnepségeit rendezték.
XIII. Alfonz szerelmese volt a vitorlázásnak, valóban hajózott, és nagyon szerette pártfogolni a Spanyolország-szerte sorra alakuló vitorlásklubokat. Egy klub tiszteletbeli elnökségének elfogadása szinte divattá vált a királyi család körében, ezért visel ma oly sok klub koronát a nevében.
Egy óceánjáró betonból
A mai épület 1945-ből való, Pedro Alonso Pérez és Manuel Castro Represas építészek műve, abban a racionalista és tengerészeti stílusban, amely szándékosan egy óceánjáró fedélzetét utánozza: lépcsőzetes fedélzetek, csőkorlátok, kerek ablakok.
Ez a nyelv – az úgynevezett hajóstílus – az európai modern mozgalom egyik ismertetőjegye volt, amely az óceánjárókban a tökéletes gépet látta, és azt akarta, hogy az építészet hasonlítson rájuk. Itt, a tengerrel szemben, az utalás megszűnik metafora lenni.
Az óceánjárók rakpartján áll, közel háromezer tagja van, és ma is a vitorlázás szíve a riában, ahonnan nemzetközi élvonalbeli versenyvitorlázók kerültek ki.
És ez nem elszigetelt különlegesség: Vigo a húszas és harmincas években a halászat és a konzervgyárak pénzéből gombamód nőtt, és megtelt racionalista és art déco építészettel – ívelt homlokzatokkal, lekerekített sarkokkal, geometrikus díszítéssel –, amely a város legkevésbé ismert és legérdekesebb arca közé tartozik.
Kihagyhatatlan
1906-ban alapították
XIII. Alfonz még abban az évben elfogadta a tiszteletbeli elnökséget: innen a „Real”.
Első székhelye egy hajó volt
Egy szemben horgonyzó háromárbocos szkúner, a fedélzeten tartott ünnepségekkel.
Az épület 1945-ből való
Pedro Alonso Pérez és Manuel Castro Represas tengerészeti racionalizmusa: úgy néz ki, mint egy óceánjáró.
Vigo tele van art décóval
A húszas és harmincas években a halászat pénzéből nőtt, és megtelt racionalista épületekkel.
Hogyan illeszkedik a vigói látogatásodba
A tengerparti sávon van, a Montero Ríos környékén, egy lépésre az Alamedától és az A Laxétól. A kikötői sétányról látható.
Magánklub, így a látogatás csak kívülről lehetséges: tíz perc körbejárva, megnézve, hogyan oldja meg a víz felé néző sarkot. Érdemes a rakpart felől közelebb menni.
Innen felfelé öt perc alatt eljutsz a MARCO-hoz és a Rúa do Príncipéhez. Ez a varrat a tengeri Vigo és a kereskedelmi Vigo között.
Gyakori kérdések
Vannak még ilyen szép épületek Vigóban?
Rengeteg, és ez az egyik legkevésbé ismert dolog a városomról. Vigo a húszas és harmincas években rohamosan nőtt a halászatból és a konzervgyárakból származó pénzből, és megtelt racionalista és art deco építészettel: íves homlokzatokkal, lekerekített sarkokkal, tiszta vonalakkal és geometrikus díszítéssel. Nézz fel, miközben a belvárosban sétálsz, és gyönyörű épületeket látsz abból a korból. Ez a klub az egyik legtengerészesebb, de biztosíthatlak, hogy nincs egyedül.
És miért „királyi” olyan sok vitorlásklub?
Egy tengerért rajongó király miatt: XIII. Alfonz szerelmese volt a vitorlázásnak, valóban hajózott, és imádta pártfogásába venni az egész Spanyolországban sorra alakuló vitorlásklubokat. Egy klub tiszteletbeli elnökségének elfogadása szinte divattá vált a királyi család tagjai között, és ezért viseli ma oly sok klub a nevében a koronát. Így a bejáratnál látható „Real” nem puszta dísz: egy olyan uralkodó kézjegye, aki a hajó fedélzetét többre tartotta a trónnál.
