Annyira be van ékelődve a Plaza Mayort körülvevő épületek közé, hogy sokan úgy mennek el előtte, hogy templomként fel sem ismerik. Román stílusú, XII. századi, és ez a kulcs: nem a tér mellé épült, hanem a teret építették köré hat évszázaddal később. A környék legrégebbi épülete, amelyet csapdába ejtett a köréje nőtt város.
Az újratelepítés temploma
1103 körül emelték, abban az időben, amikor Salamancát a királyságok közötti, évszázadokig senki földjének számító vidék után újratelepítették, és az volt a feladata, hogy megszervezze azon plébániák egyikét, amelyekre az új város tagolódott. A betelepülők minden csoportjának – frankoknak, kasztíliaiaknak, toróiaknak, portugáloknak – megvolt a maga temploma.
Az eredeti falazat faragott kőből készült, félköríves ívekkel és vastag falakkal, az északi kapu pedig, amely a Plaza del Corrillóra néz, megőrizte fűrészfogmintás díszítésű román archivoltját. Ez a legrégebbi látható rész, és akkor is érdemes megállni előtte, ha csak átutazóban vagy.
A templom az évszázadok során egyre nőtt és alakult, gótikus, reneszánsz és barokk hozzáépítésekkel, olyannyira, hogy a belseje nehezen olvasható rétegződés. Ami tisztán megmaradt, az a külső körvonal és néhány kapu.
Az épület, amelyet a tér körülvett
Amikor 1729 és 1755 között a Plaza Mayor megépült, be kellett illeszteni egy meglévő városszövetbe, és ez a templom volt az egyik akadály. A megoldás egyszerű volt: az új házsort hozzá építették, a falaihoz támasztva, így a templom beépült a háztömbbe.
Ma lakóházakkal és üzletekkel közös a fala, és csak két oldalról látszik ki. Körbejárni lehetetlen, és éppen ez a bekebelezett épület mivolta teszi különlegessé: a tér előtti város emléke, amely a tér belsejében rekedt.
A Corrillo, a mellette lévő kis tér, az együttes szellőzőnyílásaként működik, és oszlopokon nyugvó árkádjai is megmaradtak. A belváros egyik leghangulatosabb zuga, és innen jól látszik a román oldalfal.
Kihagyhatatlan
Hat évszázaddal régebbi a térnél
1103-ból való, a Plaza Mayort pedig 1729 és 1755 között építették köré, hozzátámasztva az új házsort.
Nem lehet körbejárni
Lakóházakkal és üzletekkel közös a fala, és csak két oldalról látszik ki. Elnyelte a háztömb.
A Corrillo felőli kapu
Megőrizte fűrészfogmintás díszítésű román archivoltját. Ez a legrégebbi látható rész.
Az újratelepítés plébániája
Az új város betelepülőinek minden csoportjának – frankoknak, kasztíliaiaknak, toróiaknak – saját temploma volt.
Hogyan illeszkedik a salamancai látogatásodba
A Plaza Mayorhoz simul, annak délnyugati oldalán, a Corrillóra nyíló átjárón kilépve. Szándék nélkül is útba esik, ha a Casa de las Conchas és a Rúa Mayor felé tartasz.
A látogatás rövid, tizenöt perc, a belső tér nyitvatartása pedig az istentiszteletekhez igazodik, ezért előfordulhat, hogy zárva van. Ha így van, az északi kapu és a Corrillo felőli oldalfal akkor is megnézhető.
Ez az a megálló, amely bizonyítja, hogy Salamanca nem a XVIII. században kezdődik. A barokk és a plateresco aranyló városa alatt ott van egy román kori, újratelepített város, és ez a templom annak leglátványosabb maradványa.
Gyakori kérdések
És ki volt valójában Szent Márton?
Valódi római katona volt, aki több mint ezerhatszáz évvel ezelőtt született, aztán szögre akasztotta a kardját, szerzetes lett, és végül Tours püspöke lett, Franciaországban; egész Európa egyik legszeretettebb szentje. És hadd mondjak egy gyönyörű részletet: az a köpenye, amelyet a kapuzaton szétosztani látsz, ereklyeként őrizték meg, és a latin „cappa” szóból lett a „capilla”, vagyis a kápolna. Igen, a kis templomokra használt szó nem kevesebből ered, mint ennek a szentnek a köpenydarabjából.
Mi volt itt a Plaza Mayor előtt?
Hát a város piaca, és éppen e templom körül forgott. Évszázadokon át, mielőtt a Plaza Mayor létezett volna, amelyet az imént láttál, Salamanca nagy piaca itt terült el, és a fő tér San Martín nevét viselte. Így ez a templom, amely ma félig elbújik a házak között, egykor a nyüzsgés, az alkudozás és a sokadalom központja volt. Ha ilyen csendesnek látod, nehéz elképzelni, hogy körülötte dobogott a város kereskedelmi szíve.
