Colegio de los Irlandeses néven ismert, mert 1838-tól csaknem egy évszázadon át Írországból érkezett papnövendékeket képzett, valódi neve azonban Colegio Mayor de Santiago Apóstol, és 1519-ben Alonso de Fonseca érsek alapította. Udvara valószínűleg Salamanca legtisztább reneszánsz tere, és Diego de Siloé tervezte, a spanyol reneszánsz egyik nagy mestere.
Egy Siloé-udvar
Az udvar a fő mű: két szint oszlopokon nyugvó árkádsor, lent félköríves, fent nyomott ívekkel, az ívek közötti mezőkben medalionokkal, és olyan kimért arányokkal, hogy az együttes olyan nyugalmat sugároz, amilyet a város egyetlen más tere sem ér el.
Diego de Siloé Itáliából érkezett, és sokkal szabályosabb klasszicizmust hozott magával, mint a Salamancában uralkodó díszítő plateresco. Itt nincs díszítéstúltengés: rend, ritmus és mértéktartás van, és ez a különbség belépéskor azonnal érezhető.
A kápolnában Alonso Berruguete, a spanyol reneszánsz legjelentősebb szobrásza oltárképe látható, figyelemre méltó kifejezőerejű táblákkal és szobrokkal. Első osztályú mű, amelyet nagyon kevesen kötnek ehhez az épülethez.
A négy nagy kollégium, és miért voltak fontosak
Salamancának négy colegio mayorja, azaz nagy kollégiuma volt: saját jövedelemmel, alapszabállyal és önállósággal rendelkező intézmények, amelyek nagyon kevés ösztöndíjast választottak ki, és szállást, ellátást, valamint egy életre szóló kapcsolati hálót adtak nekik. Ez volt az egyik, a San Bartolomé, a Cuenca és az Oviedo mellett.
Ezekből a kollégiumokból kerültek ki évszázadokon át a püspökök, a királyi törvényszékek bírái és a kasztíliai közigazgatás főtisztviselői. Nagy kollégiumi növendéknek lenni egyet jelentett a biztos jövővel, és a rendszer végül annyira zárt és beltenyészetes lett, hogy a korona a XVIII. században megreformálta.
Az Irlandeses név sokkal későbbről származik: a XIX. században az épület olyan ír katolikus diákokat fogadott be, akik a brit büntetőtörvények miatt nem tanulhattak a saját hazájukban. Ez a használat jócskán a XX. századig tartott, és ez ragadt rá az épületre a helyiek emlékezetében.
Kihagyhatatlan
Az udvart Siloé tervezte
Itáliából hozott szabályos klasszicizmus, az uralkodó plateresco díszítéstúltengése nélkül. Belépéskor érezhető.
Egy Berruguete-oltárkép
A kápolnában, a spanyol reneszánsz legjelentősebb szobrászának műve. Nagyon kevesen kötik ehhez az épülethez.
A négy nagy kollégium egyike
Saját jövedelemmel és alapszabállyal rendelkező intézmények, amelyekből püspökök és főtisztviselők kerültek ki. A rendszert végül beltenyészet miatt megreformálták.
Az írek később jöttek
A XIX. században katolikus diákokat fogadott be, akik a brit büntetőtörvények miatt nem tanulhattak Írországban.
Hogyan illeszkedik a salamancai látogatásodba
A belváros északnyugati szélén áll, tíz percre a Plaza Mayortól és ötre a Palacio de Monterreytől. Ez a történelmi belváros legkevésbé forgalmas része, és az épület csak töredékét kapja azoknak a látogatóknak, akik az egyetemi együttest felkeresik.
Ma a Salamancai Egyetemé, amely kollégiumként és nemzetközi kurzusok helyszíneként használja, az udvar és a kápolna pedig látogatási időben megtekinthető. A belépő olcsó, a látogatás fél órát vesz igénybe.
Ez az a megálló, amely megéri annak, aki a nyilvánvalót már látta, és valami többre vágyik. Egy plateresco díszítéssel telezsúfolt délelőtt után ez az udvar vizuális pihenőként működik, és pontosan ezért érdemes a nap végére, nem az elejére hagyni.
Gyakori kérdések
Melyik volt az a négy Colegio Mayor?
Nézd, ők voltak az elit elitje. A legrégebbit, a San Bartolomét Diego de Anaya püspök alapította 1401-ben; aztán jött a Cuencai, az Oviedói és ez, a Santiago- vagy Fonseca-kollégium, már 1519-ben. Csak négy volt az egész városban, saját ösztöndíjakkal, jövedelmekkel és kiváltságokkal: bekerülni valamelyikbe nem csupán tanulást jelentett, hanem szinte jegyvásárlást a hatalomhoz.
És mit rejt a kollégium kápolnája?
Egy kincset, amelyet szinte senki sem keres: a főoltár retabulumát Alonso Berruguete faragta 1529 körül, Berruguete pedig sokak szerint a spanyol reneszánsz legjobb szobrásza, egy festő fia, aki Itáliában képezte magát abból, amit Michelangelo figyeléséből tanult. Az, hogy egy diákkollégiumnak ilyen retabuluma volt, elárulja, mekkora pénzt és milyen ízlést mozgatott don Alonso de Fonseca. Ha be tudsz kukkantani, ne hagyd ki.
