Templomnak látszik, vagy szinte várnak, a sarkain nyolcszögletű tornyocskákkal, lőrésekkel és gazdagon áttört ablakokkal. Nem az: kereskedelmi tőzsde, egy piac. Templom, igen, de a kereskedelemé, és egész Európa világi gótikájának egyik csúcsa.
Egy céh, amely saját katedrálist akart
1420 és 1452 között építette Guillem Sagrera, a legnagyobb mallorcai építész, a Col·legi de la Mercaderia, a város nagykereskedőinek céhe megbízásából. A program egyértelmű volt: olyan épületet akartak, amely világgá kiáltja, mennyire hatalmasak.
Odabent üzleteket kötöttek, pénzt váltottak és rakományokat biztosítottak. Ez volt a sziget pénzügyi szíve abban az időben, amikor Mallorca a Földközi-tenger nyugati medencéjének elsőrangú kereskedelmi csomópontja volt, saját útvonalakkal Észak-Afrika, Itália és az Atlanti-óceán felé.
A védelmi külső — a lőrések, a tornyocskák, az oromdíszek — tiszta színház. Egy fallal körülvett városon belüli kereskedelmi csarnokot nem kellett megerősíteni: azért csinálták, mert a vár nyelve a hatalom nyelve volt, és a céh ezen a nyelven akart beszélni.
A kőerdő
Odabent egyetlen csarnok van, benne hat oszloppal, amelyek csavarodva emelkednek, mint forgó fatörzsek, fejezet nélkül, és fent elágazó bordákká nyílnak a boltozaton. Sagrera szó szerint kőpálmák erdejét ültette egy épületbe.
Műszakilag a fejezet hiánya a figyelemre méltó: az oszlop átmenet nélkül alakul át bordává, amit a kanonikus gótika nem csinált. Maga a szerkezet a díszítés, egyetlen fölösleges elem nélkül, és ezzel évszázadokkal megelőzi a korát.
Az ötlet iskolát teremtett. A valenciai Llotja de la Seda, amelyet 1483-ban kezdtek építeni, és ma a világörökség része, átvette a fejezet nélküli csavart oszlopok megoldását. Palma adta a mintát, Valencia aratta le a hírnevet.
A főkapu fölött egy Őrangyal áll, a kereskedelem őrzője, amelyet maga Sagrera faragott. Ha pedig végigjáratod a tekinteted a tető szélén, vízköpők, kis szörnyek és kikandikáló alakok tűnnek fel, a gótikus kőfaragás szokásos bestiáriuma.
Kihagyhatatlan
Tőzsde, nem templom
A kereskedőcéh üzletkötő csarnoka, amelyet Guillem Sagrera épített 1420 és 1452 között.
Hat oszlop fejezet nélkül
Csavarodva emelkednek, és fent bordákká nyílnak. Kőpálmák erdeje egy csarnokban.
Valencia lemásolta a mintát
A Llotja de la Seda hatvan évvel később átvette Sagrera ötletét, és learatta a hírnevet.
A lőrések színház
Egy kereskedelmi csarnokot nem kellett megerősíteni: a vár nyelve a hatalomé volt.
Hogyan illeszkedik a palmai látogatásodba
A róla elnevezett negyedben áll, a Consolat de Mar és a Passeig de Sagrera mellett, a tengerparti front környékén. Innen öt perc alatt felérsz a Paseo del Bornra.
Ma időszaki kiállítások helyszíne, és ez megszabja a bejutást: akkor van nyitva, amikor kiállítás van, két kiállítás között zárva tart. Előtte nézz utána, mert ez a leggyakoribb hiba azok között, akik megnézni jönnek.
A belépés ingyenes. És ha zárva van, akkor is érdemes körbejárni kívülről: az áttört ablakok és a tornyocskák a térről jobban látszanak, mint belülről, főleg délutáni fényben, amikor a marès mézszínűvé válik.
Gyakori kérdések
Mi tartja ezt a termet belülről?
Hat oszlop, amelyek csavarodva emelkednek fel, mint forgó fatörzsek, oszlopfő nélkül, és fent elágazó bordákban nyílnak szét a boltozaton. Sagrera egy kőpálmaerdőt ültetett neked egy terem belsejébe. Nincs fölösleges díszítés: maga a szerkezet a szépség. Egy zseni trükkje.
Tudtad, hogy ennek a teremnek utánzói is akadtak?
A valenciai Llotja de la Seda, amelyet 1483-ban kezdtek építeni, és ma a világörökség része, átvette Sagrera ötletét: oszlopfő nélküli csavart oszlopok, amelyek fent bordákban nyílnak szét. Palma adta a mintát, Valencia kapta a hírnevet.
Ki vigyáz a főbejárati kapura?
Fölötte egy angyal áll: az Őrangyal, a kereskedelem őrzője, amelyet maga Sagrera faragott. És ha végigjáratod a tekinteted a tető peremén, vízköpőket, kis szörnyeket és kikukucskáló alakokat látsz. A pártázatok és a tornyocskák miatt az épület védelmi, háborús építménynek tűnik. Tiszta színház: így mondták, hogy „itt a kereskedők parancsolnak, méghozzá keményen”.
És mi történt, amikor a kereskedők eltűntek?
A Col·legi, vagyis a kereskedők testülete a XIX. században megszűnt, és az épület funkció nélkül maradt. Évekig raktárként és különféle célokra szolgáló teremként használták, míg a város meg nem értette, milyen ékszer van a kezében, és el nem kezdte védeni.
Ki emelte mindezt?
Guillem Sagrera, aki 1380 körül született Felanitxban, itt, Mallorcán. A palmai székesegyház építőmestere és rendkívül finom kezű szobrász volt, és e mű után nem kisebb személy hívta magához, mint Nagylelkű Alfonz, hogy beboltozza a nápolyi Castel Nuovo nagytermét, ahol meg is halt. A tengerparti sétány az ő nevét viseli: egy falusi fiú, akiből nemzetközi sztár lett.
