Egy bronzhölgy áll a tér közepén, XIX. század végi ruhában, tekintete a székesegyház felé réved. Ő Ana Ozores, a La Regenta főszereplője; a regényt Clarín 1884 és 1885 között adta ki, és sokan a XIX. század legjobb spanyol regényének tartják, a Don Quijote után a legnagyobbnak.
Vetusta, avagy hogyan vetkőztesd le a saját városodat
Leopoldo Alas „Clarín” az Oviedói Egyetem professzora volt, és könyvében álnéven ábrázolta ezt a várost – Vetustának nevezte –, és kíméletlenül lemeztelenítette: becsvágyó papjait, semmittevő úrfijait, pletykálkodását, képmutatását.
Ana, a Regenta érzékeny és magányos asszony, egy idősebb férfi felesége, a gyóntatója és a csábítója közé szorulva, egy olyan város nyomása alatt, amely folyamatosan figyeli. A regény a vidéki társadalmi fojtogatás könyörtelen tanulmánya.
Amikor megjelent, botrányt kavart Oviedóban: sokan magukra ismertek, és egyáltalán nem tetszett nekik. Évtizedekig félreszorult, kevés kiadással és jókora helyi kényelmetlenséggel.
Csak a XX. század második felében emelte a kritika oda, ahol ma áll. Csaknem száz év kellett ahhoz, hogy a városa ne sértésként, hanem műemlékként olvassa.
A fikció ugyanazon kövein
A szobrot Mauro Álvarez készítette 1997-ben, és szándékosan állították ide, a II. Alfonz terére, ugyanazokra a kőlapokra, amelyeken Ana a regényben sétált, a székesegyház elé, amely az egész történetet uralja.
Ez a helyszín nem díszítés: a regény éppen a székesegyház tornyában kezdődik, ahol a magistral, Don Fermín de Pas kanonok távcsővel nézi a várost, mint aki nyájat őriz.
Clarín azt a tornyot így írta le: „kőből írt romantikus költemény, néma és örök szépség édes vonalaiból szőtt finom himnusz”. Kevés toronynak jutott ilyen irodalmi szerelmeslevél.
Az emberek fényképezik, és elhaladtukban megérintik a kezét, olyannyira, hogy a ruha bronza kikopott. Ez az egyik legkedveltebb szobra egy olyan városnak, ahol több mint száz áll a szabadban.
Kihagyhatatlan
Ana Ozores, a Regenta
Clarín 1884 és 1885 között kiadott regényének főszereplője, 1997 óta bronzban.
Oviedo neve Vetusta
Clarín álnéven ábrázolta és lemeztelenítette: papjait, úrfijait, képmutatását.
A város megsértődött
Sokan magukra ismertek. Csaknem száz év kellett, hogy műemlékként, ne sértésként olvassák.
A fikció kőlapjain
A székesegyház előtt állították fel, ott, ahol Ana a regényben sétált.
Hogyan illeszkedik az oviedói látogatásodba
A II. (Szűzies) Alfonzról elnevezett téren áll, a székesegyház előtt, az óváros pontos közepén.
A megálló öt perc. Közterület, bármikor megközelíthető.
Oviedo szabadtéri szobrainak útvonalához tartozik Woody Allen, Mafalda és a szemtelen Culis Monumentalibus mellett. A városban több mint száz van.
Gyakori kérdések
Kezdettől fogva sikeres volt?
Egyáltalán nem. A La Regenta évtizedekig félig háttérbe szorult, kevés kiadással és némi helyi kényelmetlenséggel, és a kritika csak a XX. század második felében helyezte oda, ahol ma áll. Majdnem száz évbe telt, mire a városa már nem sértésként olvasta, hanem emlékműként kezdte olvasni.
