Széles, egyenes, üvegezett galériás épületekkel, amelyek felragyognak, amikor a felhők közül kisüt a nap. Ez Oviedo kereskedelmi ütőere és a város kirakata, ahová sétálni, nézelődni és mutatkozni jönnek: az oviedóiaknak külön kifejezésük van erre, a „dar la vuelta”, vagyis „tenni egy kört”.
Utca, amelyet a vonatig húztak
Mindez viszonylag fiatal. Az utcát Salustio González Regueral mérnök tervezte, egy 1868-ban jóváhagyott terv alapján, nagyon világos céllal: összekötni a régi belvárost az új északi pályaudvarral, az Estación del Nortéval, amely a vonatot és a haladást hozta.
Két szakaszban épült; az első 1874-re készült el, hogy csatlakozzon a pályaudvarhoz. Vagyis eszköz-utca: azért létezik, hogy összekösse a történelmi várost azzal az infrastruktúrával, amely átalakította.
José Francisco Uría nevét viseli, egy asztúriaiét, aki a Közmunkák Igazgatóságának éléről a tartomány vasútját támogatta. A sugárút annak az embernek állít emléket, aki segített idehozni a síneket, és pontosan a pályaudvarnál ér véget. Itt semmi sem véletlen.
Az ötvenes évek végén az utcát kiszélesítették, és sok korai épülete eltűnt, így amit látsz, korszakok mozaikja. Ha felemeled a fejed, észreveszed: minden szakasz a város más-más pillanatát meséli el.
Az üvegezett galériák
Ezeknek a homlokzatoknak a legmeghatározóbb elemei az üvegezett galériák, azok az utca fölé kiugró fa- és üvegdobozok. Ezek az asztúriai válasz az esőre és a kevés fényre.
Úgy működnek, mint egy homlokzathoz tapasztott kis üvegház: elfogják a nap melegét, amikor kibújik, védenek a széltől, és lehetővé teszik, hogy ázás nélkül nézd az utcát. Egy olyan városban, ahol annyi eső esik, mint Oviedóban, ez nem luxus, hanem józan ész.
Az Ibériai-félsziget északján polgári luxusból építészeti ismertetőjeggyé váltak, és megtalálhatók A Coruñában, Gijónban, Santanderben és Bilbaóban is. A hajóácsoknak – akik a hajók ablakait készítették – nagy szerepük volt a tökéletesítésükben.
Innen egy lépésre áll Woody Allen szobra, amelyet azután állítottak fel, hogy a filmrendező díjat vett át a városban, és azt mondta, hogy Oviedo elragadó, egzotikus, és olyan, mintha nem is ebből a világból való volna.
Kihagyhatatlan
A vonatig húzták
Az 1868-ban jóváhagyott terv a régi belvárost kötötte össze az új északi pályaudvarral.
A neve a vasút emberét tiszteli
José Francisco Uríát, aki a Közmunkák éléről a tartomány vasútját támogatta.
Üvegezett galériák
Az asztúriai válasz az esőre: homlokzathoz tapasztott üvegház, hogy ázás nélkül nézhess ki.
Korszakok mozaikja
Az ötvenes években kiszélesítették, és sok eredeti épülete eltűnt. Minden szakasz más.
Hogyan illeszkedik az oviedói látogatásodba
A XIX. századi városbővítést, az ensanchét szeli át a Campo de San Francisco környékétől az északi pályaudvarig. Ez a XIX. és XX. századi Oviedo tengelye.
Megállás nélkül tizenöt perc végigmenni rajta. Az üzletekkel és a szobroknál tett megállókkal jó egy óra.
Ez az összekötő kapocs az óváros és a modern város között: az egyik végén a Teatro Campoamor és a park, a másikon a pályaudvar és az északi negyedek.
Gyakori kérdések
Miért van ennyi épületen üvegezett galéria?
Ez az asztúriai válasz az esőre és a kevés fényre: a galéria úgy működik, mint egy kis üvegház a homlokzathoz tapasztva, csapdába ejti a nap melegét, amikor kibújik, és lehetővé teszi, hogy ázás nélkül nézd az utcát. Északon a polgári luxusból az identitás jelévé vált, ezért látod őket újra meg újra az egész városban.
Tudtad, hogy Woody Allennek szobra van innen egy lépésre?
A Calle Milicias Nacionalesen, nagyon közel az Uríához, áll egy bronz Woody Allen a vastag keretes szemüvegével. Azután állították fel, hogy a filmrendező itt átvett egy díjat, és azt mondta, hogy Oviedo szerinte elbűvölő, egzotikus város, mintha nem is ebbe a világba tartozna. A mondat annyira tetszett, hogy a város megtartotta magának.
