Egy fentről lefelé hullámzó kőhomlokzat, egyetlen egyenes sarok nélkül, csavart vaserkélyekkel, mintha a tenger mélyéről kitépett algák volnának. Hivatalosan Casa Milà, Antoni Gaudí utolsó világi épülete, amely 1906 és 1912 között épült. De senki sem hívja így: mindenkinek La Pedrera, „a kőfejtő”, gúnynév, amelyet a korabeli barcelonaiak adtak neki, mert csúnya sziklatömbnek látták a legelegánsabb sétányukra telepítve. Ma sorban állnak, hogy bejussanak.
Egy épület teherhordó falak nélkül
Az újítás nem a homlokzatban van, hanem mögötte. A La Pedrerának nincsenek főfalai: az egész épület pillérekből és gerendákból álló vázon nyugszik, a kőhomlokzat pedig bőrként lóg rajta, teherhordó szerep nélkül. Ez azt jelenti, hogy a belső falakat tetszés szerint lehetett mozgatni.
Ez a szabad alaprajz, a XX. század építészetét meghatározó elv, 1906-ban alkalmazva egy olyan építész által, akit még ma is különc díszítőnek tartanak. Gaudí nem divatból jutott el ide: azért, mert úgy számolta a szerkezeteket, mint senki más, és mert ívelt homlokzatokat akart, amelyeket teherhordó falakkal lehetetlen lett volna megoldani.
Ráadásul egy rámpát is épített, hogy az autók lehajthassanak a város egyik első mélygarázsába, egy olyan korban, amikor alig voltak autók. Azt is tervezte, hogy az épületet egy szoborcsoporttal és a Rózsafüzér Királynője szobrával koronázza meg, ezt azonban a tulajdonos lemondta az 1909-es tragikus hét után, amikor egész Barcelonában égtek a templomok. Gaudí kis híján otthagyta az építkezést.
A harcosok tetőterasza
A tetőterasz az oka annak, hogy belépőt fizetünk. A kémények és a szellőzőkivezetések szoborként vannak kezelve: sisakos törzsek, csavart formák, trencadísszal és cavásüvegek darabjaival borított felületek. Harcosokként ismerik őket, és azt mondják, George Lucas róluk mintázta a birodalmi katonák sisakját, bár ez inkább a városi legendák, mint a dokumentált történelem része.
Az útvonal a padláson is átvezet, a tető alatt: kétszázhetven téglából épült láncgörbe-ív, amelyek bálnabordázatra emlékeztető teret alkotnak. Itt kapott helyet az Espai Gaudí, makettekkel és a szerkezeti módszerét bemutató magyarázatokkal, köztük a zsinórokból és súlyokból álló funikuláris modellel.
A Pis de la Pedrera pedig, egy korabeli bútorokkal berendezett, helyreállított lakás, azt mutatja be, hogyan élt egy polgárcsalád 1910-ben e hullámzó falak között. Mindhárom szint — lakás, padlás és tetőterasz — ugyanabban a belépőben benne van.
Kihagyhatatlan
A harcosok tetőterasza
Sisakos szobrokká alakított kémények, trencadísszal és cavásüvegek szilánkjaival borítva.
Egyetlen teherhordó fal sincs
Szabad alaprajz 1906-ban. A homlokzat bőrként lóg a vázon: a belső falakat mozgatni lehetett.
A padlás 270 íve
Téglából épült bálnabordázat, ma az Espai Gaudí és makettjei otthona.
Az 1906-os garázs
Rámpa, hogy az autók lehajthassanak a pincébe, amikor még szinte senkinek sem volt autója.
Hogyan illeszd be a barcelonai látogatásodba
A Passeig de Gràcián áll, öt perc sétára az Illa de la Discòrdiától — ahol a Casa Batlló, a Casa Amatller és a Casa Lleó Morera sorakozik — és tízre a Palau Baró de Quadrastól, felfelé a Diagonal irányába.
Érdemes tudni, hogy van esti látogatás is, kivilágított tetőterasszal és a kéményekre vetített fényjátékkal. Drágább, mint a nappali, és hamarabb elfogy, de az éjszakai tetőterasz, körülötte a kivilágított Eixample negyeddel, egészen más élmény.
Ha csak egy Gaudí-házat nézel meg a Passeig de Gràcián, és ez meg a Casa Batlló között hezitálsz: a Batlló belül és a színes homlokzatával nyűgöz le jobban; a La Pedrera a szerkezettel, a padlással és a tetőterasszal visz el mindent. Ha az érdekel, hogyan áll meg valami, akkor ez. Ha a szín, akkor a másik.
Gyakori kérdések
Pontosan min nevettek rajta?
Mindenen, könyörtelenül. A korabeli szatirikus sajtó nekiesett: léghajóhangárként rajzolták, félkész tortaként, egy óriáskígyó rejtekhelyeként. Évekig gúnyolódtak rajta. Még az a tréfa is elterjedt, hogy a hölgyek nem fognak egyenes függönyt találni ilyen hullámzó ablakokra. Hogy ugyanezek a gúnyolódások csodálattá váltak, az számomra Gaudí legszebb bosszúja.
Igaz, hogy egy Szűz Mária-szobor került volna a tetejére?
Igen, és ez keserű történet. A mélyen vallásos Gaudí egy nagy szoborcsoporttal és a Rózsafüzér Királynőjének szobrával akarta megkoronázni az épületet. 1909-ben azonban kitört a Tragikus Hét, egy lázadás, amelyben templomok és kolostorok égtek szerte a városban, és a megijedt tulajdonos kereken megtagadta, hogy ilyen feltűnő vallási jelképet helyezzenek el. Gaudí annyira elkeseredett, hogy majdnem otthagyta az építkezést. Abból az álomból csak egy aranyozott felirat maradt a párkányon.
Igaz, hogy ide autók is behajthattak?
Igaz, bár akkoriban szinte senkinek sem volt autója. Gaudí a Casa Milàt belül is forradalminak gondolta el: rámpát tervezett, hogy az autók behajthassanak és lejuthassanak a város egyik első mélygarázsába. Képzeld el: garázst tervezni, amikor az utcán még a lovaskocsik uralkodtak. Egy garázs egy olyan jövőnek, amely még fel sem bukkant az utcán.
