Calle de la Fuerza
A negyed tengelye és a régi római út nyomvonala, amely északról délre szelte át a várost. Két oldalán nyílik a sikátorok, ívek és lépcsők labirintusa, szinte mind zsákutca, és ettől a Call minden más régi negyedtől különbözik.

Európa egyik legjobb állapotban fennmaradt zsidónegyede, a kabbalista iskola, amely az egész Földközi-tenger mentén híressé tette, és a véletlen mechanizmus, amely megmentette a lebontástól.
🎧 A(z) A monumentális Girona: a székesegyház, a zsidó Call és az Onyar házai útvonalonSzinte minden spanyol zsidónegyed eltűnt. Lebontották, átépítették őket, vagy feloldódtak a város szövetében, míg végül csak egy utca neve maradt belőlük. A gironai a kivétel, és nem egy megőrzési döntés miatt, hanem éppen ellenkezőleg: mert 1492 után öt évszázadon át senki sem foglalkozott vele.
A gironai zsidó közösség a IX. század óta adatolt, és az Aragóniai Korona egyik legjelentősebb közösségévé vált. Az óváros szívében élt, a régi római út nyomvonalán, és volt saját zsinagógája, iskolája, rituális mészárszéke, fürdője és temetője a gironai Montjuïc hegyen.
Ami megkülönbözteti, az a szellemi színvonala. A XIII. században Girona a kabbalának, a judaizmus misztikus irányzatának egyik nagy központja volt, saját iskolával, amelynek tekintélye az egész Földközi-tenger mentén elterjedt. Itt írtak és magyaráztak olyan szövegeket, amelyek ma is központi helyet foglalnak el ebben a hagyományban.
Legnagyobb alakja 1194 körül született ezekben az utcákban: Moixè ben Nahman, akit Nahmanidésznek, a keresztények között pedig Bonastruc ça Portának hívtak. Rabbi, orvos, filozófus és kabbalista volt, és közösségén túl is elismert tekintély.
A negyed tengelye és a régi római út nyomvonala, amely északról délre szelte át a várost. Két oldalán nyílik a sikátorok, ívek és lépcsők labirintusa, szinte mind zsákutca, és ettől a Call minden más régi negyedtől különbözik.
Töltsd le az alkalmazást, és fedezd fel Girona városát offline, amikor csak akarod. Járd végig a(z) A monumentális Girona: a székesegyház, a zsidó Call és az Onyar házai gyalogos útvonalat egy helyi idegenvezetővel a füledben.
Tudj meg többet a Viavoyról →1263-ban I. Jakab Barcelonába hívta Bonastruc ça Portát egy nyilvános hitvitára, amelyen a judaizmust kellett megvédenie a keresztény teológusokkal szemben, magának a királynak az elnökletével. Klasszikus intézményi csapda volt: a közösség nem utasíthatta vissza, de a győzelem sem volt biztonságos lehetőség.
Olyan ragyogóan csinálta, hogy a helyzete tarthatatlanná vált. Jutalom helyett végül száműzetésbe kellett mennie, a Szentföldre, ahol meghalt. Ez az epizód jól összefoglalja a királyi védelem alatt álló zsidó közösségek helyzetét: feltételes és mindig visszavonható tolerancia.
A hanyatlás ezután felgyorsult. Az 1391-es zsidóellenes támadások, amelyek a félsziget felén végigsöpörtek, erőszakkal érték el a gironai zsidónegyedet, és lakóinak a Torre Gironellában kellett menedéket keresniük, a városfal tetején, ahonnan fentről nézték, ahogy a negyedük ég.
Ettől kezdve a közösség egyre inkább bezárva élt, befalazott utcákkal és megfigyelt élettel. Sok átjáró és ív, amelyen ma végig lehet menni, ennek a fokozatos bezárásnak a fizikai következménye, nem pedig az eredeti városszerkezeté.
Ide menekültek fel Girona zsidói az 1391-es támadások idején, és a magasból nézték, ahogy ég a negyed, amelyet épp elhagytak. Ma ez a város legjobb kilátója, szabad bejárással a falak tetején futó őrjáraton át.
Az 1492-es kiűzetési rendelet kiürítette a negyedet. A házakba beköltöztek, a bejáratokat befalazták, és a Call csaknem ötszáz évre beleolvadt a keresztény városszövetbe, vakolat és válaszfalak alá rejtve. Amikor a XX. században elkezdték helyreállítani, érintetlenül került elő.
Ma szabadon, belépő nélkül bejárható. A kulcs az, hogy ne maradj a Calle de la Fuerzán: be kell menni az oldalsó sikátorokba, amelyek szűkek, lépcsősek és szinte mind zsákutcák, és ahol a negyed megőrizte eredeti léptékét.
A Zsidó Történeti Múzeum, ugyanazon a Calle de la Fuerzán, a régi Call egyik épületében működik, és rendszerezi mindazt, amit kint látni: a mindennapi életet, a mesterségeket, a kabbalista iskolát és a véget. Ezenkívül a Montjuïc temetőjéből származó sírkövek gyűjteményét is őrzi.
És érdemes este visszajönni. Égő utcai lámpákkal, csoportok nélkül, a léptek visszhangjával a sikátorokban a Call úgy működik, ahogyan délben, tömegben lehetetlen.
Ugyanabban az óvárosban és ugyanabból a korból, mint a Call fénykora: 1194-ben már működtek. Nem zsidók és nem arabok építették, hanem keresztények, akik a legjobb elérhető mintát másolták, és ez a pragmatizmus sokat elárul arról, hogyan működött valójában a középkori együttélés.
A feledés miatt. Az 1492-es kiűzetés után a házakba beköltöztek, az átjárókat befalazták, és a negyed csaknem öt évszázadon át vakolat és válaszfalak alá merült. Mivel nem volt a város aktív része, nem érték azok az átépítések, amelyek eltüntették volna a szerkezetét. Ugyanaz a mechanizmus, amely egy régészeti lelőhelyet is megőriz.
Általában a héber qahal szóból magyarázzák, amely közösséget vagy gyülekezetet jelent: a negyed szó szerint maga a közösség volt. Egy másik etimológia a latin callis, azaz szűk sikátor szóval rokonítja. Mindkettő jól leírja azt, amit bejársz, és a kettőt felcserélhetően használják.
Moixè ben Nahman, vagyis Nahmanidész keresztény neve, aki 1194 körül született a Callban: rabbi, orvos, filozófus és kabbalista, és közösségén messze túl is elismert tekintély. 1263-ban I. Jakab a barcelonai hitvitára hívta, hogy megvédje a judaizmust a keresztény teológusokkal szemben, és végül a Szentföldre került száműzetésbe.
Nyilvános vita, amelyet 1263-ban tartottak I. Jakab előtt, és amelyen Bonastruc ça Portának a judaizmust kellett megvédenie a keresztény teológusokkal szemben. Intézményi csapda volt: a közösség nem utasíthatta vissza, de a győzelem sem volt biztonságos. Olyan ragyogóan csinálta, hogy a helyzete tarthatatlanná vált, és száműzetésbe kellett mennie.
Zsidóellenes támadások hulláma söpört végig a félsziget felén, és erőszakkal érte el a gironai zsidónegyedet. Lakói a Torre Gironellában kerestek menedéket, a városfal tetején, ahonnan fentről nézték, ahogy a negyed ég. Ettől kezdve a közösség egyre inkább bezárva élt, befalazott utcákkal és megfigyelt élettel.
Mint ilyen, nem maradt fenn. A Zsidó Történeti Múzeum a régi Call egyik épületében működik, egy olyan telken, amely az utolsó zsinagógai központhoz kapcsolódik, és bemutatja a közösség életét, a mesterségeket és a kabbalista iskolát, ezenkívül a város zsidó temetőjéből származó sírkövek gyűjteményét is őrzi.
Töltsd le a Viavoyt, és járd be Girona városát offline, amikor csak akarod.
