Néstor Martín-Fernández de la Torre életművét őrzi, aki valószínűleg a XX. század legfontosabb kanári-szigeteki művésze. Szimbolista és modernista festő volt, Madridban, Barcelonában és Londonban aratott sikert, majd egy rögeszmével tért vissza a szigetére: saját esztétikai identitást teremteni mindannak, ami kanári.
Mitológiává vált tenger és föld
Legnagyratörőbb képei a Poema del Atlántico és a Poema de la Tierra, amelyekben a szigetek tengere és tája szinte mitológiává válik: élénk színekben egymásba fonódó testek és hullámok, visszafogott erotikával, a fantázia és a gyökerek olyan keverékével, amely semmihez sem hasonlít.
A Poema del Atlántico nem egyetlen kép, hanem a tenger szimfóniájaként elgondolt ciklus, amelyben az óceán különféle hangulataiban jelenik meg, a szélcsendtől a viharig. Utána ugyanezt akarta megcsinálni a földdel a Poema de la Tierrában.
A föld ciklusát nem fejezte be, és részben ebben rejlik a vonzereje: a halál félúton érte, 1938-ban, közvetlenül az ötvenegyedik születésnapja előtt. Mindkettő egy nagyobb terv, a Poema de los Elementos része volt, amely befejezetlen maradt.
Teljes művész, aki stílust teremtett
Néstor sokkal több volt táblaképfestőnél. Jelmezeket, színpadi díszleteket és bútorokat tervezett, sőt megpróbált saját építészeti stílust is kitalálni, a neokanárit, hogy a sziget házainak és szállodáinak saját arculata legyen.
Ez az igyekezet, hogy a szigetekről modern képet alkosson — szemben a turisztikus festőiséggel és a szárazföldi utánzással —, teszi ilyen egyedülálló alakká. Nem regionális festő akart lenni, hanem egy esztétikát akart megalapozni.
Szinte minden, ami a városnak ezt a szegletét körülveszi, valójában az ő valóra vált álma: a Pueblo Canariót 1937-ben ő gondolta ki, és a testvére, Miguel építette fel, és szintén az ő munkája a Teatro Pérez Galdós belső díszítése, freskóival és ólomüveg ablakaival.
A két testvér, a festő és az építész, olyan párosként működött, amely Las Palmas modern arcának jó részét meghatározza. Nehéz Spanyolországban még egy hasonló esetet találni arra, hogy két testvér így formáljon egy várost.
Kihagyhatatlan
A XX. század nagy kanári-szigeteki művésze
Szimbolista és modernista, Madridban, Barcelonában és Londonban aratott sikert, mielőtt visszatért a szigetre.
Poema del Atlántico
A tenger szimfóniájaként elgondolt ciklus, a szélcsendes óceántól a viharig.
A Föld ciklusa félbemaradt
1938-ban halt meg, közvetlenül 51. születésnapja előtt, félbehagyva a Poema de la Tierrát.
Ő találta ki a neokanári stílust
Azt akarta, hogy a sziget házainak és szállodáinak saját arculata legyen. A Pueblo Canario az ő ötlete.
Hogyan illeszkedik a Las Palmas-i látogatásodba
A Pueblo Canarióban van, a Parque Doramason belül, Ciudad Jardín környékén.
A látogatás nagyjából negyvenöt perc. A belépő olcsó, a múzeum kicsi, de érdemes időt szánni rá: az Atlanti-óceán és a Föld ciklusait lassan kell nézni.
Kombináld magával a Pueblo Canarióval — amely az ő műve — és a néhány méterre lévő Hotel Santa Catalinával. Utána pedig a trianai Teatro Pérez Galdósszal, hogy lezárd a Néstor-útvonalat.
Gyakori kérdések
Be tudta fejezni Néstor a nagy költeményeit?
Nem teljesen, és ebben rejlik a varázsának egy része. A „Poema del Atlántico” nem egyetlen festmény, hanem a tenger szimfóniájaként elgondolt ciklus, amelyben az óceán különféle hangulataiban jelenik meg, a csendtől a viharig. Aztán ugyanezt akarta megcsinálni a földdel a „Poema de la Tierra” című ciklusban. De a halál 1938-ban meglepte, és befejezetlenül hagyta. Amit látsz, az tehát egy félmondatnál megszakított művészálom. Engem ez még jobban meghat.
