Cuenca jelképe és minden képeslap sziluettje, egy tágas térség közepén áll, az első település legmagasabb és legrégebbi pontján. Egyben a város legvitatottabb műemléke is, mert amit ma látsz, az két XX. századi helyreállítás eredménye, amelyek teljesen megváltoztatták a külsejét.
Egy őrtorony, amely muszlim gyökerekből nőtt ki
A muszlim Cuenca idején itt állt az a torony, amely az utakat fürkészte és a várost őrizte, azon a ponton, amely uralja a térséget, ahol az első városmag volt. Erre a gyökérre épült fokozatosan a ma látható torony.
Régóta dokumentált: egy 1565-ös rajzon a flamand Anton van den Wyngaerde, aki II. Fülöp megbízásából járta be Spanyolországot és rajzolta meg városait, már négyzetes alaprajzzal ábrázolta, ahogy uralja a szurdokot. Ezek a látképek rendkívüli forrást jelentenek arról, milyenek voltak a spanyol városok átalakításaik előtt.
1532-ben Esteban Limosín kovács bádoggal borított kereszttel és szélkakassal koronázta meg a toronysisakot, hogy messziről csillogjon. Egy óratoronynak láthatónak kellett lennie: ez volt az az eszköz, amellyel a város közös idejét rendezték.
A helyreállítások és a vita
A villámcsapások és a francia megszállás súlyosan megrongálták. 1926-ban Fernando Alcántara neomudéjar stílusban építette újjá, eltávolította a régi toronysisakot, és harangtornyot tett rá, teljesen megváltoztatva azt a csúcsot, amely négy évszázadon át díszítette.
1970-ben pedig egy második helyreállítás adta neki a mai, erődre emlékeztető külsejét, csipkés pártázattal, középkoribb megjelenést keresve, jobban illeszkedve ahhoz, aminek akkoriban egy régi toronynak látszania kellett. Ez a beavatkozás ma is vita tárgya.
A vita a műemlék-helyreállítás klasszikus kérdése: megőrizni a meglévőt, visszaállítani egy dokumentált korábbi állapotot, vagy eszményi képet építeni arról, aminek feltehetően lennie kellett. Itt a harmadikat választották, és az eredmény helyében és történetében hiteles műemlék, de nagyrészt kitalált külsővel.
Mégis ez a város vitathatatlan jelképe, és ez az a hely, amelyre minden cuencai rámutat, amikor azt mondja: „ez Cuenca”. Ez a közös óra is: itt gyűlnek össze a lakók szilveszterkor, hogy a harangszóra megegyék a szőlőszemeket.
Kihagyhatatlan
A legrégebbi pont
A muszlim Cuenca őrtornyára épült, azon a ponton, amely az első települést uralja.
1565-ben lerajzolták
A flamand Anton van den Wyngaerde négyzetes alaprajzzal, a szurdokot uralva rajzolta le, II. Fülöp megbízásából.
Két helyreállítás változtatta meg
Neomudéjar 1926-ban, új harangtoronnyal; pártázat 1970-ben. A mai külső ma is vita tárgya.
A város órája
A cuencaiak itt eszik meg a szilveszteri szőlőszemeket a harangszóra, ahogy a Puerta del Solon.
Hogyan illeszkedik a cuencai látogatásodba
Az Explanada de Manganán áll, félúton az alsó város és a felső óváros között, így ez az első természetes megálló felfelé menet. A térség kilátójából belátod a Júcar szurdokát és a modern város jó részét.
Innen tovább kapaszkodsz felfelé a Plaza Mayorhoz és a katedrálishoz, és az út egyre magasabbra visz egészen a várig. Folyamatos emelkedő, de rövid szakaszokban, és mindegyiknél van kilátás.
A térség szabadon és bármikor megközelíthető, és éjjel is érdemes kinézni: a torony ki van világítva, a kilátóból pedig látod a kivilágított alsó várost. Mellette a régi erőd régészeti maradványai láthatók.
Gyakori kérdések
Tudtad, hogy itt eszik meg a szőlőszemeket szilveszterkor?
Cuencában az év utolsó éjszakáját nem akármilyen téren élik meg: a cuencaiak ennek a toronynak a lábánál gyűlnek össze, hogy az órája harangütéseire egyék meg a szőlőszemeket, ugyanúgy, mint Madridban a Puerta del Sol órája alatt. A Mangana ebben is a város órája.
