A ría kanyarulatában, az Arenal mellett egy tömör, világos kőből épült, kupolákkal és a tetején szobrokkal díszített épület rajzolódik ki, amely olyan, mint a párizsi Opera bilbaói változata. Nem véletlenül: 1890-ben avatták fel, és kimondott mintája Garnier színháza volt. Kicsit odébb feszül a La Merced híd íve, a víz fölötti régi átkelők egyike.
Egy nagyon balszerencsés színház
Joaquín Rucoba tervezte, ugyanaz az építész, aki a város városházáját is jegyezte, a vasból szerzett pénz virágkorában, amikor Bilbao új gazdagságához méltó színházat akart. Az eredmény tiszta francia neobarokk: gazdagon díszített homlokzat, kariatidák, cinkkupolák és császári lépcsős előcsarnok.
1914-ben egy tűzvész belülről elpusztította, és teljesen újjá kellett építeni. És a legrosszabb még hátravolt: az 1983. augusztusi árvíz, amikor a ría kilépett a medréből, és a víz több méter magasan elöntötte az épületet, elsodorva a nézőteret, a gépezetet és az archívumot. Évekig zárva volt.
1986-ban nyílt meg újra egy alapos felújítás után, és ma ez a város közszínháza, állandó színházi, opera-, tánc- és koncertműsorral. Az, hogy egy tűzvész és egy árvíz után is áll, sokat elárul a helyi makacsságról.
Ki volt Arriaga, és merre folyik a ría
A név egy bilbaói csodagyereké: Juan Crisóstomo de Arriagáé, aki itt született 1806-ban. Gyerekként figyelemre méltó műveket komponált, Párizsban tanult, és ott Mozarthoz hasonlították, olyannyira, hogy a spanyol Mozartként ismerik. Tizenkilenc évesen halt meg, egy rövid életművet és egy hatalmas „mi lett volna, ha” kérdést hagyva maga után.
Van egy részlet, amelyet szinte senki sem ismer, és amely a partról is látható: a színház alatt egy csatornába terelt vízszakasz folyik, a régi vonalvezetés maradványa, és az épület szó szerint a ría szélére épült. Ez megmagyarázza, miért sújtotta ilyen kegyetlenül az 1983-as árvíz.
Előtte nyílik az Arenal, amely pontosan az volt, aminek a neve mondja: homokpad, amelyen a város fokozatosan teret nyert a víztől, és ahol a vasból készült zenepavilon áll, amelyben vasárnaponként zenekarok játszanak. Ez a csukló a Casco Viejo és az Ensanche negyed között.
Kihagyhatatlan
Minta: a párizsi Opera
Joaquín Rucoba tervezte 1890-ben, a vas virágkorában, kimondott mintaként Garnier színházával.
Tűzvész és árvíz
1914-ben belülről leégett, az 1983-as árvízben pedig víz alá került. Évekig tartó zárva tartás után 1986-ban nyílt meg újra.
A spanyol Mozart
A bilbaói Juan Crisóstomo de Arriaga tizenkilenc évesen halt meg, rövid, de nagyon figyelemre méltó életművet hagyva hátra.
Szemből látszik a legjobban
A szemközti partról, az Arenal híd túloldaláról egészében és a vízen tükröződve jelenik meg.
Hogyan illeszd be a bilbaói látogatásodba
A Casco Viejo kezdetén áll, két percre a Plaza Nuevától és ötre a Santiago-székesegyháztól. Szinte mindenki ezen a ponton lép be az óvárosba, amikor az Ensanche negyed felől érkezik.
Az épület legszebb látképe nem a kapujából nyílik, hanem a szemközti partról, az Arenal híd túloldaláról: onnan egészében látszik, és tükröződik a vízen, amikor a ría nyugodt, mellette a La Merced híddal. Visszatérve erre a partra, a Campo Volantín sétány a folyón lefelé elvisz az artxandai siklóig.
A belső teret egy előadásra szóló jeggyel lehet megnézni, és bizonyos időpontokban idegenvezetéses látogatások is vannak. Kívülről tízperces megálló; az Arenallal és a ría menti sétánnyal együtt egy kellemes félóra.
Gyakori kérdések
Kiről kapta a nevét a színház?
Egy bilbaói csodagyerekről: Juan Crisóstomo de Arriagáról, aki itt született ezernyolcszázhatban. Már gyerekként elképesztő műveket komponált, és Párizsban Mozarthoz hasonlították, olyannyira, hogy a spanyol Mozartnak hívják. A tragikus az, hogy mindössze tizenkilenc évesen halt meg, és alig egy kis ízelítőt hagyott ránk a zsenijéből. A város azzal akarta megtisztelni, hogy róla nevezte el nagy színházát, hogy ez a derékba tört tehetség minden este tovább szóljon ezek között a falak között.
Balszerencsés volt ez az épület?
Elég az, az igazat megvallva, de mindig feltámadt. Ezernyolcszázkilencvenben avatták fel, ugyanannak az építésznek a műveként, mint a városházát, és ezerkilencszáztizennégyben egy tűz belülről hamuvá égette; teljesen újjá kellett építeni. És még egy csapás várt rá: az ezerkilencszáznyolcvanhármas szörnyű árvizekben a ría betört, és ismét tönkretette. Gondosan helyreállították, és ma is áll. Egy színház, amelynek több élete van, mint egy macskának.
