Európa leghíresebb városi strandja, és az egyik legfiatalabb: abban a formában, ahogy ma látod, aranyló homokjával és tengerparti sétányával, 1992 előtt nem létezett. Addig ez gyárak, vasúti sínek, vízre támaszkodó strandbüfék és évtizedeken át egy nyomornegyed sávja volt. A Barceloneta fizikai bizonyítéka annak a döntésnek, amely az elmúlt évszázadban a leginkább átalakította Barcelonát: hogy ne éljen többé háttal a tengernek.
A Somorrostro és ami előtte volt
Pontosan itt, a homokon terült el a Somorrostro, egy hatalmas barakktelep, ahol egykor ezrek éltek összezsúfolva, többségükben Dél-Spanyolországból munkát keresve érkezett családok. Nem volt vezetékes víz és csatorna sem, és az áradások meg a viharok rendszeresen elsöpörték.
Az egyik barakkban született 1913-ban Carmen Amaya, valószínűleg a flamenco történetének legfontosabb táncosnője. Ma egy kút állít neki emléket a negyedben, és a Somorrostro neve táblákon és a negyed emlékezetében él, de a telepből semmi sem maradt: 1966-ban végleg felszámolták.
A part többi részét gyárak, raktárak és egy közvetlenül a víz mellett futó vasútvonal foglalta el. A városból a tengerhez jutni gyakorlatilag lehetetlen volt, kivéve a Barceloneta strandbüféit, amelyek sült halukról voltak híresek, és amelyeket szintén lebontottak az átalakításkor.
Az 1992-re épített strand
Az olimpiai átalakítás lebontotta az ipari gátat, a föld alá vitte a síneket, megnyitotta a tengerparti sétányt, és létrehozta azt a négy és fél kilométernyi strandot, amely ma a városé. A homok jó részét máshonnan hozták, a vízbe nyúló hullámtörőket pedig azért építették, hogy megtartsák.
Ez nem végleges megoldás: minden erős téli vihar elvisz valamennyit a homokból, és a város pótolja. Mesterségesen fenntartott strand, mint szinte minden mediterrán városi strand, és ez a fenntartás olyan éves költség, amely egyetlen képeslapon sem jelenik meg.
A stranddal szemben áll a L'Estel Ferit, „a sebzett csillag”, Rebecca Horn szobra: négy egymásra rakott, kissé elcsúsztatott vas-üveg kocka, amelyet 1992-ben emeltek a strandbüfék és az átalakítással eltűnt Barceloneta előtti tisztelgésként. A város annak rótta le a tiszteletét, amit maga bontott le éppen.
Kihagyhatatlan
A Somorrostro
Ezrek éltek barakkokban ezen a homokon 1966-ig. Itt született Carmen Amaya.
Hozott homok és hullámtörők
A strandot 1992-re építették, és minden évben karbantartják: a viharok elviszik a homok egy részét.
L'Estel Ferit
Rebecca Horn kockái a strandbüfék előtt tisztelegnek, amelyeket ugyanez az átalakítás bontott le.
Az északi strandok
A Nova Icària, a Bogatell és a Mar Bella tíz percre van, és feleannyian vannak rajtuk.
Hogyan illeszd be a barcelonai látogatásodba
A Barceloneta négyzethálójának végén van, öt percre a Mercattól és a Plaça de la Barcelonetától, és tizenötre a Port Velltől a sétányon.
Egy komoly gyakorlati tanács: ez a város legzsúfoltabb strandja, és itt van a legtöbb gond a zsebtolvajokkal is. Semmit ne hagyj őrizetlenül, amíg fürdesz, és légy bizalmatlan azokkal, akik megszólítanak, hogy eladjanak valamit. Az északabbra következő strandok — Nova Icària, Bogatell, Mar Bella — sokkal nyugodtabbak, és tíz percre vannak.
És egy megjegyzés a negyedről: a Barcelonetára nehezedő turisztikai nyomás óriási volt, és a lakói jó részét elűzte. Transzparenseket látsz majd az erkélyeken. A konfliktus valós, és ha itt úgy viselkedsz, mint egy negyedben, ahol emberek élnek — és nem mint egy üdülőtelepen —, az semmibe sem kerül, és sokat jelent.
Gyakori kérdések
Valódi ennek a strandnak a homokja?
Jó kérdés, mert nagyrészt máshonnan hozták. Amikor a partot újjáépítették, alig volt homok, így kívülről hordták ide, és megépítették azokat a hullámtörőket, amelyeket a vízbe nyúlni látsz, hogy a tenger ne vigye el. Ennek ellenére minden erős téli vihar elvisz belőle egy jó darabot, és akkor jönnek a gépek, és pótolják. Vagyis ezt a strandot, azon túl, hogy fiatal, gondozni és tölteni kell, mint egy kertet. A tenger mindig vissza akarja venni, ami az övé.
Mi volt itt, mielőtt strand lett?
Barcelona egyik leghihetetlenebb és legelfeledettebb zuga: a Somorrostro, egy hatalmas nyomortelep közvetlenül a homokon, ahol több ezer nagyon szegény ember élt összezsúfolva. Ott, egy barakkban született nem más, mint Carmen Amaya, minden idők legnagyobb flamencotáncosnője. A Somorrostrót a hatvanas években lebontották, és ma nyoma sincs, de a sétány egy szakasza az ő nevét viseli, hogy ne felejtsük el teljesen.
