Első látásra csak egy nyüzsgő kereszteződésnek tűnik, de a neve nem szeszély: itt állt évszázadokon át az Alicantét körülvevő várfal egyik kapuja, az, amelyik közvetlenül a kikötőre nyílt. Ez volt a pontos határ a belső város és a kinti tenger között.
Egy fallal övezett város a Földközi-tengerre nézve
Alicante évszázadokon át erődváros volt, tengerre néző bástyákkal és ágyúkkal, egyik szemét mindig a berber kalózokon és az ellenséges flottákon tartva. A várfal nem dísz volt: ez az infrastruktúra tette lehetővé az életet egy veszélyes partvidéken.
Ezen a kapun át érkezett be a hajókról kirakott áru, és ezen át mentek ki az alicanteiek, hogy hajóra szálljanak. A kikötő és a város közötti teljes forgalom ezen a ponton haladt át, ami a fallal körülvett terület legforgalmasabb helyévé tette.
A fenyegetés valós és dokumentált volt. A legsúlyosabb csapás 1691-ben érte, amikor egy francia flotta a város elé vonult, és napokon át bombázta, ezernyi lövedéket zúdítva a házakra. Ez volt történetének egyik legnagyobb katasztrófája.
Amikor a város lebontotta a falait
A XIX. században Alicante ugyanazt tette, mint oly sok más spanyol város: lebontotta az őt fojtogató falgyűrűt, hogy növekedni tudjon. A várfalak elvesztették katonai szerepüket, és a terjeszkedés és a városi higiénia akadályává váltak.
A kapuból egyetlen kő sem maradt, de a név megmaradt, és vele az emléke annak, hogy itt volt a küszöb. Ez a spanyol városképben nagyon gyakori jelenség: a kapuk eltűnnek, a helynevek fennmaradnak.
A bontás tette lehetővé, hogy kialakuljon a tengerparti városrész a ma ismert formájában, a régi védművek helyén nyert Explanadával, és hogy a falgyűrű egy másik szakaszán megnyissák a Ramblát.
A tér pedig ma is határ, csak másfajta: elválasztja a város óvárosát a tengerparti sétányától, és autók, villamos és gyalogosok keresztezik minden irányban, bármelyik napszakban.
Kihagyhatatlan
Itt állt a kapu
A várfal kikötőre nyíló kapuja. Rajta haladt át a tenger és a város közötti teljes forgalom.
Az 1691-es bombázás
Egy francia flotta napokon át ezernyi lövedékkel sújtotta a várost. Történetének egyik legnagyobb katasztrófája.
A falak a XIX. században dőltek le
Mint oly sok spanyol városban: már nem védtek, hanem fojtogattak.
Ma is határ
Elválasztja az óvárost a tengerparti sétánytól, autókkal, villamossal és gyalogosokkal minden irányban.
Hogyan illeszkedik alicantei látogatásodba
Ez a központ csuklópontja. Az egyik oldalon az Explanada de España és a kikötő; a másikon az óváros és az emelkedő a társszékesegyház felé; egyenesen előre pedig a Postiguet strand.
Villamosmegállója is van, ezen a vonalon érheted el a San Juan strandot és az egész partot egészen Benidormig és Déniáig. Ez a legjobb közlekedési csomópont, ha a központból akarsz eljutni valahová.
Megállóként önmagában öt percnél többet nem kíván, de érdemes megállni, nézni a nyüzsgést és tájékozódni: innen érthető meg, hogyan épül fel a város.
Gyakori kérdések
Valóban megtámadták a várost a tenger felől?
De még mennyire. A legsúlyosabb csapás 1691-ben érte, amikor egy hatalmas francia flotta megjelent előtte, és napokon át kíméletlenül bombázta Alicantét, bombák ezreit zúdítva a házakra. Ez volt az egyik legnagyobb katasztrófa, amelyet a város átélt. Így amikor elképzeled, ahogy ezek a falak védekeznek, az nem mese: a veszély valóban a víz felől jött, és nem egyszer ágyúlövésekkel kopogtatott az ajtón.
